Bihari Napló
Röhrig Géza: A jutalom az erőfeszítésért jár, és nem a végeredményért
Röhrig Géza: A jutalom az erőfeszítésért jár, és nem a végeredményért

Fotó: Facebook/Villányi Zoltán

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben

Két napon át Nagyvárad vendége volt Röhrig Géza Kossuth-díjas magyar színész, író, költő, énekes, aki legújabb verseskötetéről, filmes munkáiról és a határhelyzetekről beszélt az itt tartott találkozókon.

Röhrig Gézának idén jelent meg a Semmike-dalok című verseskötete, ami jó alkalmat nyújtott arra, hogy Nagyváradra is meghívják őt. Az Oscar-díjas Saul fia című film főszerepét tíz évvel ezelőtt eljátszó művész szeptember 14-én és 15-én este volt a Vili Apartments vendége. Mindkét napon Némethy-Szilágyi Norbert, az eseményt szervező Borostyán Produkció vezetője kérdezte őt, emellett Röhrig Géza hétfőn ellátogatott a váradi ortodox zsinagógába, illetve előadást is tartott a Partiumi Keresztény Egyetemen.

Galéria

Fotó: Facebook/Villányi Zoltán

Mi a hétfő esti író-olvasó találkozón voltunk jelen. Itt, az intim hangulatú, kis befogadó képességű apartmanban az új kötetről esett szó a beszélgetés első részében. Elhangzott, hogy

a kötet a bölcsőtől a koporsóig halad végig egy ember életén.

A versgyűjtemény erőteljes felütése a reménytelenség fogalmát boncolgatja, és stílszerűen egy sírfelirat zárja a kötetet.

„A sírfelirat az egy fontos dolog – mondta Röhrig Géza. – Olyan, mint egy kivételes pillanat, amikor a vonat kanyarodik. A sín általában egyenes, és ha kinézel a vonatablakon, akkor látsz két-három ablakot jobbra és két-három ablakot balra. De néha kanyarodik a vonat. És akkor az ember a mozdonyt is látja, meg az utolsó szerelvényt is látja. És vannak ilyen pillanatok, amikor az ember ugyanígy rálát az egész életére”

– fogalmazott a költő, hozzátéve, hogy ilyen pillanatban kell sírfeliratot írni.

„Mindennek megvan a felső határa”

A továbbiakban elmondta: a saját sírfeliratunk megírása azért is hasznos, mert megmutatja egy jellem fejlődését is. Az életben

„máshoz nem is férünk hozzá, csak a jellemünkhöz, minden más előre el van döntve, legalábbis a rabbinikus hagyomány szerint.

Mindennek megvan a felső határa. Azt alul lehet múlni, nyilvánvalóan. A szabadság arra lehetséges, hogy alkalmat ad alulmúlni, de többet nem tudsz magadnak gründolni. Az egyetlen szabadságunk az a morális konfliktuszónában való helytállás szabadsága. A szabadság abban nyilvánul meg, hogy irigy vagy-e, flörtölsz-e, pletykálsz-e, haragtartó vagy-e, hangulatember vagy-e, lusta vagy-e. Tehát csupa etikai természetű jellemügyek. Ennyiben áll a szabadsága az embereknek” – fogalmazott a művész, aki szerint

„sírverset húszévesen is lehet írni, mert a léleknek nincsen kora és tulajdonképpen a jellem nem is változik”.

„Változni nem lehet. Változni nem is kell, mert csak az lehetsz, aki már vagy. Az az ember, akire vágysz, aki szeretnél lenni, az már vagy. Különben nem tudnál róla. Az már benned van. Csak le kell fejteni a salakot, azt a valamit, ami blokkolja azt, hogy igazából te legyél.”

A verseskötetet is indító remény fogalmáról megfogalmazta: „aki remél, az azt hiszi, hogy csinált valamit, de azzal még semmit nem csinált. Én úgy vettem észre, hogy a jutalom az erőfeszítésért jár, és nem a végeredményért. (…)

Neked az a dolgod, hogy beletedd a munkát, a többi nem is feltétlenül rajtad múlik.

Csak amiatt gyötörjük magunkat, ha nem végeztük el a feladatot”.

Hozzátette: „a reménykedésünk által mintha ki akarnánk kényszeríteni valamit Istentől, de közben a Mi Atyánkban azt mondjuk, hogy »Legyen meg a Te akaratod«. Őneki megvannak az Ő útjai és gondolatai, amiket mi nem értünk, és

ha csalódsz egy várakozásodban, az a hitnek egy próbája, és akkor nem kéne kétségbe esni.”

Galéria

Fotó: Facebook/Villányi Zoltán

A továbbiakban elárulta, hogy tizenegy éve dolgozik egy regényen, amellyel határidőre nem tudott elkészülni, ehelyett adta ki a mostani verses könyvet.

„Ez a kötet az almának a magja, és az alma lesz maga a regény. A lényege a regénynek benne van ebben a kötetben” – fogalmazott.

Filmes munka

A beszélgetés során természetesen szó esett a filmszerepekről is. Röhrig Géza első komoly filmes munkája Madaras József Eszmélet című ötrészes televíziós sorozatában volt, amely József Attila életét dolgozta fel. Röhrig a fiatal József Attilát játszotta 17-től 25 éves koráig.

A produkcióban olyan neves színészekkel dolgozhatott együtt, mint Törőcsik Mari, aki a Mamát, Benedek Miklós, aki Cserépfalvit, Garas Dezső, aki Hatvany Lajost és Darvas Iván, aki Horger Antalt alakította.

A színész érdekességként megemlítette, hogy a filmben „Elvették tőlem a hangomat. Kaszás Attila, a fiatalon elhunyt színész kapta meg a hangomat.”

Mint a továbbiakban elhangzott, már tizenöt éve az Egyesült Államokban élt, amikor a Saul fia című film bemutatója egy nap alatt visszahelyezte őt a magyar köztudatba.

„Hirtelen mindenki tudta, ki az a »Göring« Géza”

– jegyezte meg viccesen. A film nem változtatta meg őt, de ennek köszönhetően több figyelmet kapott a költészete, és a hirtelen jött siker sok irigyet is szerzett neki, akik próbálták lebecsülni a teljesítményét.

Pedig Röhrig Géza hatalmas erőfeszítéseket tett azért, hogy hitelesen eljátssza a Saul fia főszerepét.

„Tizenöt kilót kellett fogynom a szerep kedvéért, ami egy hónap alatt teljesen irreális dolog, az orvosok nem is javasolnak ilyesmit. Lényegében savanyú káposztán éltem, (…) és rengeteget futottam. Konkrétan addig futottam, amíg le nem rogytam a fűre.”

Határhelyzetek

A művész őszintén vallott arról is, hogyan találkozott gyerekkorában a holokauszt fogalmával, és milyen hatást tett rá az, amikor elment az auschwitzi haláltáborba.

A borzalomnak ez a helye – egy szempontból legalábbis – az igazság helyének is bizonyult, mert mint fogalmazott:

„Auschwitzban mindenki színt vallott. Nem volt érdekes, hogy kinek mennyi van a bankban, vagy hogy ki hogy néz ki. Olyan emberek, akik jogászok vagy orvosok voltak, és köztiszteletben álltak, ott loptak és csaltak, hogy túléljenek. Olyanokról viszont, akik nem voltak köztiszteletben álló állampolgárok, kiderült, hogy bennük van a becsület, sőt, több, mint másokban.”

Egyébként az auschwitzi táborral való találkozás volt az egyik döntő momentum, aminek hatására áttért a zsidó hitre.

A jelenlevők megtudhatták azt is, hogy Röhrig Géza Amerikában egy zsidó temetkezési egyletben halottmosó feladatokat is ellátott, amiről így vallott a hétfői beszélgetésen: „A halottakat, csakúgy, mint a csecsemőket, meg kell mosdatni. Ez minden szempontból – leszámítva az anyagit – nagyon jövedelmező dolog. Van ember, aki zsigerileg irtózik ettől, nekik nem ajánlom. De ha valaki depressziós, vagy valamiért rosszul mennek a dolgai, annak receptre felírnám ezt” – jelentette ki.

Galéria

Fotó: Facebook/Villányi Zoltán

A beszélgetés végén legújabb filmes munkájáról is szó esett: Terrence Malick Arany Pálma-díjas filmrendező Péter és Jézus kapcsolatát feldolgozó alkotásában játssza Jézus szerepét.

A filmet hét országban forgatták három hónapig, és már öt éve tart a vágás.

A mű improvizációkra épül, forgatókönyvet csak azért írtak hozzá, hogy pénzt kapjanak a munkára, „és amint meglett a pénz, a forgatókönyv ki lett dobva” – árulta el Röhrig Géza.

Végül hozzátette: Jézus szerepének eljátszása után immár nincsenek szerepálmai, és imádkozik azért, hogy ez a film, amikor majd bemutatják, sikeres legyen.

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben