Székely Csaba drámaíróval beszélgettek a Pece-parti Műhelyben
Székely Csaba drámaíróval beszélgettek a Pece-parti Műhelyben

Fotó: Ciucur Losonczi Antonius

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben

A Pece-parti Műhely elnevezésű beszélgetős sorozat következő találkozójára Székely Csaba drámaírót hívták meg Nagyváradon. Plainer Zsuzsa kulturális antropológus, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója beszélgetett vele az MCC székházában október 18-án, vasárnap délután.

Az érdeklődőket Szűcs László újságíró, az Újvárad főszerkesztője köszöntötte. Plainer Zsuzsa kulturális antropológus kérdéseire válaszolva Székely Csaba felidézte, hogy a pályája nem a szokványos módon indult. Egy marosvásárhelyi kereskedelmi rádiónál dolgozott éppen kulturális szerkesztőnél, amikor egy kollégája jelezte neki, hogy a BBC rádiójáték-pályázatot hirdetett. Eleinte ódzkodott, arra gondolva, hogy nem tud annyira jól angolul, illetve Nyugaton biztosan senkit sem érdekel egy erdélyi történet. Úgyhogy ő is meglepődött, „amikor végül bejött a dolog”. Lejátszották a darabját, sőt, díjakat is nyert.

Arról is beszélt Székely Csaba: bár a nyugdíjkilátásai szempontjából lehet, hogy nem szerencsés,

de szeret szabadúszóként dolgozni, mert így nincs kiszolgáltatva senkinek.

Eleve van benne egy szabadság iránti igény, s ez abban is megnyilvánul, ahogyan próbál a témákhoz nyúlni: őszintén, nem óvatoskodva. Anélkül azonban, hogy bárkit megbántana. Persze ez egy erőltetett ritmussal jár együtt. Sokat dolgozik, megállás nélkül, és „néha fárasztó az állandó termelés”. Ha viszont több energiája és ideje lenne, akkor ennek egy részét arra fordítaná, hogy drámaírást tanítson fiataloknak, egyébként műhelygyakorlatokat most is tart.

Korábban írtuk

Idézet
Sok tehetséges ember van aki jól ír, csak nem tudja mi az, ami működik a színpadon. Nem elég csupán annyi, hogy valakik beszélgetnek egymással. A párbeszédnél több kell. Muszáj lennie feszültségnek! Arra van szükség, hogy két szereplő két különböző dolgot akarjon

– magyarázta Székely Csaba.

Felvetődött: manapság reneszánszát éli a Bányavirág-trilógia. Tavaly rengeteg helyen bemutatták, főleg az első két részét, nem csak magyar nyelven, hanem románul, szlovákul és angolul is.

„Szép dolog, kellemes érzésekkel tölt el, hogy máig ilyen sok helyen játsszák”

– jelentette ki a drámaíró.

Fotó: Ciucur Losonczi Antonius

Hozzátette: bár egy tipikusan erdélyi történet, hiszen a helyszín egy székely falu, nyitottá, alkalmazhatóvá teszi a szöveget az, hogy mindenhol élnek csetlő-botló figurák. Az esendőség, a mindennapi küzdelmek, a vágyakozás a jobb, a szebb, illetve az iránt, hogy szeressünk valakit és viszontszeressenek minket pedig általános emberi tulajdonságok.

Az is szóba került: Székely Csaba a kortárs megközelítést, témákat kedveli.

Idézet
Jó kortársból lesz a jó klasszikus. Úgy kell megcsinálni, hogy száz év múlva is elő lehessen venni. Olyan történeteket kell elmesélni, melyek mindig relevánsak

– vélekedett a meghívott.

Plainer Zsuzsa azon kérdésére, hogy mit gondol a politikai korrektségről, és miért szoktak rendszeresen feltűnni etnikai, vallási vagy szexuális kisebbségek a darabjaiban, Székely Csaba azt válaszolta: az eredeti elképzelést, hogy ne bántsunk meg embereket, természetesen támogatja. De mint általában minden, a PC jelensége is túl lett tolva. Nem biztos, hogy annyira erőltetni kellene ezt a művészeti vagy az irodalmi alkotásokban.

Idézet
Amíg nincs sértő szándék, addig nincs semmi baj. Úgyis a használatban mutatkozik meg, hogy mi a közlés célja

– fogalmazott Székely Csaba.

A Pece-parti Műhely sorozat a Holnap Kulturális Egyesület, az Újvárad folyóirat és a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet közös rendezvényeként valósul meg.

Fotó: Ciucur Losonczi Antonius

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben