Várad közönsége igényesebb, nyitottabb volt, mint más erdélyi városoké; a színház mellett kávéházak, kabarék és mulatók versengtek a közönség figyelméért. Erdélyi Miklós munkássága idején teljesedett ki az operett kultusza, amelyet később Putnik Bálint próbált megújítani. A második világháború után azonban az operettet retrográd műfajnak tekintették, s csak néhány kivételes produkció – például az 1955-ös Csárdáskirálynő – bizonyította, hogy a műfaj képes a megújulásra.

Karsai György színház- és irodalomtörténész kultúrtörténeti pillanatként értékelte a 125 éves jubileumot. Felidézte, hogy a váradi színház első évtizedeiben a színikritika jelentős szerepet játszott: irányt mutatott, vitát generált, és szoros kapcsolatot tartott fenn a közönséggel.

Példaként említette A revizor és a Macska a forró bádogtetőn című előadásokat, amelyekben a társulat magas szakmai színvonalon, teljes odaadással dolgozott. A Viktória szilveszteri bemutatóját Karsai a hagyomány és a modern színház közötti sikeres egyensúlynak nevezte. Zárásként azt kívánta:

Biró Árpád Levente, a budapesti Örkény István Színház munkatársa az 1955-ös Csárdáskirálynő bemutatóját vizsgálta. Négy tételben foglalta össze megállapításait: a darab minden újabb váradi feldolgozása mérföldkő volt a színház történetében, ugyanakkor egy életmű apoteózisa is, esetünkben Gróf László rendező életművének betetőzése. A harmadik tétel azt szögezte le, hogy az előadás kulturális diplomáciai szerepet is betöltött, és gazdasági vállalkozásként is működött, szólt a negyedik tétel. A Gróf László által rendezett előadás óriási sikert aratott, összesen mintegy 84 ezer ember látta.

Novák Eszter, aki 2023-ban vitte színre a Csárdáskirálynőt a váradi társulattal, saját rendezői tapasztalatairól beszélt. Meglepte, milyen erős közösségi élményt váltott ki az előadás:

Úgy véli, a mű sikerének titka, hogy a nézőket egy békés, biztonságos korszak emlékéhez repíti vissza. Az Csárdáskirálynő nem a háborúról szól, hanem az utolsó békeidő illúzióját idézi meg – hívta fel a figyelmet a rendező.

A színház főigazgatója, Czvikker Katalin az 1990-ben bemutatott Rock passió című zenés produkcióról beszélt. Kiemelte, hogy a váradi színészek régi álma volt egy nagyszabású, modern magyar rockopera bemutatása. A darabot Novák Ferenc rendezte, és közel ötven előadást ért meg, több mint huszonnégyezer néző előtt. Czvikker szerint a produkció nemcsak színháztörténeti, hanem közösségformáló jelentőségű is volt.

Porogi Dorka Dayka Margit és a váradi színpad című előadásában a legendás színésznő alakját és munkásságát idézte meg, Jákfalvi Magdolna előadása a Csárdáskirálynő-előadások színháztörténeti metamorfózisait követte nyomon. Kiemelte, hogy a Csárdáskirálynő az idők során identitásképző mítosszá vált, amelynek minden újabb feldolgozása tükröt tart az adott korszak elé.

Az 1949-es magyarországi színház-államosítás után a darabot átírták, hogy megfeleljen a szocialista realizmus elvárásainak – ezt az átiratot Gáspár Margit, a Fővárosi Operettszínház akkori igazgatójának az irányításával, Honthy Hannára szabva készítették el. A művet több mint százharmincszor rendezték meg magyar nyelvterületen, a tíz női rendező közül a legutóbbi Novák Eszter volt.

A tartalmas konferencia stílszerűen azzal zárult, hogy a jelenlevők megtekinthették az este hét órától bemutatott, Novák Eszter rendezte Csárdáskirálynőt a váradi Szigligeti Színház előadásában.