Amikor kimondjuk ezt a szót, kultúra, általában előadások, könyvek, szobrok, ünnepi beszédek jutnak az eszünkbe. Pedig a latin cultura kifejezés eredetileg a mezőgazdasággal kapcsolatban volt használatos, a föld művelését, gondozását jelentette, azt a tevékenységet, ami a talajt alkalmassá teszi az élet növelésére, táplálására.
Színészként természetesen meghatározó része számomra a nagyváradi, partiumi kultúrának mindaz,
Ugyanígy hozzátartoznak azok a szobrok, emléktáblák, amelyek mellett nap mint nap elmegyek ebben a gyönyörű városban, amiben minden sarok magyar történeteket őriz.
nemcsak akkor, amikor egy néző megállít az utcán – ami természetesen mindig jólesik –, hanem minden egyes alkalommal, amikor az anyanyelvünkön váltunk néhány kedves szót bármiről, vagy csak egy futó mosollyal szebbé varázsoljuk egymás napját. Szerintem ezek az apró, a város kultúrtörténetében fel nem jegyzett gesztusok ugyanúgy táplálják a közös életünket, mint egy előadás, egy kiállítás, egy újságcikk vagy egy könyvbemutató.
Olyan mozgalmas közeg, amelyben minden magyar tőszomszéd, függetlenül attól, hogy a város vagy a megye melyik részén él. Egy olyan szellemi tér, amelynek minőségéért nemcsak az írók, költők, tanárok, színészek vagy szerkesztők felelősek, hanem mindenki, aki nagyváradi, partiumi magyarnak vallja magát.
A közös tereket, a minket összekötő nyelvet, az egymás iránti figyelmet nap mint nap művelnünk, gondoznunk kell, hogy építő gondolatokat, valódi közösséget teremjen.
Tasnádi-Sáhy Noémi színművész
Dance
