Az érdeklődőket Csathó Töhötöm, a Tibor Ernő Galéria művészeti vezetője köszöntötte. Ezután Deák István korábbi munkatársaként Bányai Szabados Katalin képzőművész felidézte, hogy a múlt század hetvenes éveiben, 1976-ban a Sonnenfeld-palotában Tóth István fotóművész, aki napjainkban az Euro Foto Art Nemzetközi Egyesületet is irányítja, megalapította a Nagyváradi Fotográfusok Tavirózsa Klubját, majd az ott működő Nyomdaklub igazgatója is lett.

Egy másik akkori fiatal, a váradi származású Deák István, aki grafikát tanult, ugyanakkor fényképezni is szeretett, elment Bákóba a rajzfilmkészítés rejtelmeivel ismerkedni. Mivel ez több embert igénylő munka, úgy gondolta, hogy a szülővárosában létrehoz egy csoportot, aminek a tagjait megtanítja arra, hogyan kell úgy mozgatni a figurákat, hogy animáció legyen a végeredmény. Azonban mindenki elutasította az ajánlatát, kivéve Tóth Istvánt.

Mindeközben Bányai Szabados Katalin a Nyomdavállalat rajztermében kereste a kenyerét, de időnként a klubot is dekorálta. Régi titkos vágya volt viszont, hogy rajzfilmeket készítsen, ezért csatlakozott a csoporthoz. Akkor már kétgyermekes, negyvenéves anyuka volt, amiért kissé furcsán néztek rá a Deák Istvánt körülvevő fiatalok, de befogadták.

Olyan szeretettel és hévvel adta át nekik Deák a tudását, hogy az utasítása alapján készült rajzfilmeket számos díjjal jutalmazták az országos amatőr filmfesztiválokon, ugyanakkor ezzel a Nyomdaklub színvonalát is emelték.

„Ám sokunk bánatára Deák István egyszer csak eltűnt a klubból. A konkurensek és az irigyek azt híresztelték, hogy kémnek ment Magyarországra. A valóság ezzel szemben az volt, hogy Deutsch Vera, írói álnevén Domokos Eszter elhívta őt fotóriporternek a békéscsabai napilaphoz, és naivul egy bőröndnyi fotófilmszerelést vitt magával, ami nagy galibát okozott a vámnál”, mesélte Bányai Szabados Katalin.

Magyarországon Deák István fotóriporterként dolgozott és iskolában tanított, cikkeket írt a napilapokban. Részt vett rajzfilmfesztiválokon, közönségdíjakat nyert, majd eljutott Németországba, ahol fizikai munkásként kereste a pénzt.

Később visszatért Magyarországra, és saját fotóstúdiót alapított. A szerelem is rátalált, alkotótáborokat és kiállításokat szervezett. Mégse ért még révbe: egy véletlen félreértés, egy falusi pletyka mindent felborított az életében. Deák István azonban nem adta fel: jó barátok segítségével és szülői támogatással ismét talpra állt. Most pedig már nyugdíjasként boldogan él és tevékenykedik az általa teremtett birodalomban, egy Tolna vármegyei kis faluban.

A Tibor Ernő Galériában nem szokványos formában láthatóak az alkotásai, hiszen, mint fogalmazott, ő a finoman megrajzolt képeken és régi fotókon őrzött emlékeit nem akarja rámák közé szorítani. Átvéve Bányai Szabados Katalintól a szót, Deák István beszélt arról is, hogy a digitalizáció mindent megváltoztatott a rajzfilmkészítésben is. Ugyanakkor meghívta a TEG tagságát magához, Kislajvérre alkotótáborba annak reményében, hogy össze tudnak hozni egy barlangkiállítást.

A vernisszázson a zenei pillanatokról Thurzó Sándor József brácsaművész gondoskodott.