Tóth Zsigmond
A Sebes-Körös gyöngyszemének tartott Rév település mintegy 50 kilométerre fekszik Nagyváradtól, a Kolozsvárra vezető országút mellette halad el, de vasúton is el lehet érni. A település neve a Sebes-Körös átkelőjére utal; kapu Erdély és a magyar Alföld között. A vízen az árut tutajon szállították, főleg a sót. A folyó mentén vámszedő központokat építettek, ezek egyike a Tündérvárnak nevezett építmény, amely egy sziklafalba épített, romjaiban ma is álló erős torony. A település első ismert említése 1257-ből származik.
Az impozáns gyülekezeti központban beszélgettünk Papp Csaba révi parókus lelkésszel és a hatszáz lelkes révi református gyülekezet gondnokával, Bucsai Sándorral. A beszélgetésen szó volt az elmúlt év végére kívül és belül egyaránt felújított templomról, valamint a munkálatok során tapasztalt sikerekről és nehézségekről.
A parókus lelkész Zilahról származik, 2002-ben diplomázott Kolozsváron és 2012 decemberétől szolgál Réven a gyülekezet meghívására. Elmondása szerint első pillanattól érezte, hogy sok munka vár rá, hiszen az egyházközség épületei eléggé elhagyatottnak látszottak, valamint várt rá a lelki gondozás, hiszen mintegy hatszáz főt számlál a gyülekezet. „Isten kegyelméből kilenc éve szolgálok, mint lelkipásztor, és rájöttem, hogy ha nem fogok össze a helyi értelmiséggel, a magyar szervezetekkel, akik tenni akarnak a közösségért, akkor nehezebb a munka. Hála Istennek, a helybeli egyház, a politikum, a kulturális intézmények képviselői, egy maroknyi csapat, közösen dolgozunk” – mondta a lelkipásztor. A lelkész szerint a templomlátogatási arány elfogadható, ami vasárnap délelőtti istentiszteleten, több mint száz hívet jelent. „Azt vettük észre, ha az istentisztelet keretében még szervezünk valamit, akkor jobban meg tudjuk mozgatni a gyülekezeti tagokat. Ha szerepel a gyerek, akkor eljön az anyuka, apuka, nagymama, rokonság is” – nyilatkozta a lelkipásztor.
A templomon volt már egy külső tatarozás és belső felújítás húsz évvel ezelőtt, amelyet önerőből oldottak meg, mesélte Bucsai Sándor gondnok. A lelkész és a gondnok büszkén szóltak a gyülekezeti összefogás erejéről, mind lelki, mind anyagi téren, hiszen Réven nagy hagyománya van a közadakozásnak. A jelenlegi felújítás során is példás volt az összefogás, ahogy a gyülekezeti tagok válaszoltak a hívó szóra. Sok pénzt spóroltak meg a presbitérium és gyülekezeti tagok önkéntes munkájával – törmeléket hordtak, takarítottak, az asszonyok pedig fánkot sütöttek és süteményekkel kedveskedtek a munkásoknak, önkénteseknek.
Jövőbeli terveik közt szerepel a templomi bútorzat cseréje, az esővíz elvezetése, a templom udvarán az emlékművek előtti térkövezés, valamint az új bútorzatra torockói varrottas padterítő vásárlása.
A lelkész és a gyülekezet gondnoka elmondták, hogy a mostani felújítást pályázatokkal (Bihar Megyei Tanács, Román Vallásügyi Államtitkárság, Bethlen Gábor Alap) és a gyülekezeti tagok hozzájárulásával sikerült megvalósítani. A pályázatukat továbbították a Román Kulturális Minisztériumnak, ahol az kedvező elbírálásban részesült és múlt év végén megérkezett a 100.000 lej támogatás.
A dokumentáció célba érését nagyban elősegítette az RMDSZ bukaresti jelenléte, személyesen Szabó Ödön, Biró Rozália képviselők és Cseke Attila Bihar megyei szenátor hathatós közbenjárása. „Az RMDSZ munkájának és kormányzati szerepvállalásának egyik kiemelkedő pillére volt a kezdetektől fogva a történelmi egyházak támogatása. Törvényi és közpolitikai szinten is gondoskodunk arról, hogy a magyar történelmi egyházak méltó elismerésben és támogatásban részesüljenek” – nyilatkozta szerkesztőségünknek Szabó Ödön képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke.
