Juhász György

Szomorú alkalomból, hosszú idő után újra belépőjegyet kellett vásárolni az Érmihályfalvi Unirea hazai, megye I-es labdarúgómérkőzése előtt. Egyik utánpótlás kapusuk édesapja, a csapat egyik segítője, Bosnyák Zoltán tragikus hirtelenséggel hunyt el, a teljes bevételt az ő családjának ajánlották fel. Ezt a csapat Facebook-oldalának egyik bejegyzésében jelentették be, melyet a vendég székelyhídiak is megosztottak, talán ennek is volt köszönhető, hogy az érmelléki derbire mintegy háromszázan gyűltek össze. A tabella alapján és az első meccs után (6–0-ra nyert a Székelyhíd), mindenképp a Sasok tűntek esélyesebbnek, viszont az elmúlt néhány forduló eredményeit látva, talán az Unirea volt jobb formában. A mérkőzés előtti egyperces gyászszünet nem csak Bosnyák Zoltánnak szólt, hanem Vasile Popának, Székelyhíd egykori játékosedzőjének is, akit a találkozó előtt néhány órával kísérték utolsó útjára, 65 évesen.

A játék két szerencsétlen sérüléssel kezdődött – a hazaiak már a 4. percben kényszerültek cserére, a vendégek pedig szűk negyedóra után. Hasonló volt a felállás a helyzeteket tekintve is is, az Unirea a harmadik, a Sasok a 16. percben hagytak ki ordító ziccert. Aztán mindkét oldalon inkább távolabbi lövésekkel próbálkoztak, miközben a hazaiak a védők mögé ívelgetve okoztak többször is zavart a vendég védelemben. A 36. percben Mare mentett az utolsó pillanatban, bele is sérülve a szerelésbe, majd a 44. percben Tiponut, utolsó emberként takarított Ármós előtt, 0–0 a szünetben.

A második játékrész elején még volt egy nagy mihályfalvi helyzet, Ármós lépett ki remekül a kapujából a 48. percben, majd a vendégek lassan átvették az irányítást. Gavris 20-25 méteres lövését, gyönyörű mozdulattal tornázta szögletre Perényi, de a sarokrúgás utáni lecsorgó labdánál már ő is tehetetlen volt, a leghamarabb reagáló Kulcsár lőtt mellette a kapuba, a 62. percben (0–1). A gól után is a vendégek kezdeményeztek többet, de újabb negyedórát kellett várni a következő gólra, melyet egy, a mihályfalviak által középpályán elvesztett labda előzött meg, miután Gavriș remekül szöktette Hendrét, aki nagyon higgadtan gurított a kapus mellett a hálóba (0–2). Ezen a ponton el is dőlt a mérkőzés, az addig nagyon lelkesen, sőt néha látványosan játszó mihályfalvai fiatalok, talán fejben is feladták a találkozót, az utolsó negyedóra már nem hozott különösebb izgalmakat, győzött a rutin. Így látta ezt Csűri Sándor is, aki nyilatkozatában elsősorban a vendégek csapatát és szurkolóit méltatta és köszönte meg, hogy melléjük álltak ebben a szomorú helyzetben. „Az első félidő kiegyensúlyozott játékot hozott, talán ha akkor rúgunk egy gólt, akkor nem lett volna vereség a vége. Ezt sajnos nem tettük meg, a második játékrészben pedig a rutinosabb vendégek lassan felőröltek minket. Talán egy döntetlent megérdemeltünk volna.”

A másik oldalon Kiss Sándor szerint: „Egy derbit mindig nehéz megnyerni, ezt ma egy kőkemény munkával megtettük és három nyeretlen meccs után végre visszanyertük az önbizalmunkat és újra a győzelmek ösvényére léphetünk.” A mérkőzés és a nap győztese viszont nem csak a Sasok voltak, hanem a közösség ereje is, megmutatva, hogy a bajban nincsenek ellenfelek és főleg ellenségek, a két csapat és a két szurkolótábor 4967 lejt gyűjtött össze a gyászoló családnak, az Unirea pedig 6000 lejre kerekítette az összeget.