BN-összeállítás
A világjárvány továbbra is sakkban tartotta a szórakozni vágyó szalontaiakat is. Bár Bihar megyei szinten a hajdúvárosban az egyik legmagasabb az átoltottság, a központi intézkedéseket itt is igyekeznek betartani. Ez főképp az ünnepi készülődés hivatalos aspektusát érintette. Míg máskor a szórakozóhelyek kínálata végeláthatatlan volt, most a járványügyi szabályozások miatt az éttermek többsége nem rendezett ünnepséget. Ez a létszámbeli korlátozásoknak tudható be, ami nagyban befolyásolja a rendezvény költséghatékonyságát. Ezért a szórakozóhelyek, hogy mégis némi profitot termeljenek, átálltak a szilveszteri menük kiszállítására. Eziránt nagy volt az érdeklődés, a szolgáltatók alig tudtak eleget tenni az igényléseknek. De olyanról is hírt kaptunk, hogy az egyik magánvállalkozó, aki sütemények készítésével foglalkozik, a saját házibulijára készített nyalánkságot is kénytelen volt eladni a későn eszmélő vásárlóknak.
A fentiek értelmében Nagyszalontán a házibuliké volt a főszerep. Baráti társaságok, családok a jól megszokott és bevált összejövetelek mellett döntöttek, ahol a zenei ízlés, a sok évre visszanyúló kapcsolatrendszer jó alapot biztosított a szórakozáshoz. Éjfélkor megbolydult a város, és az új év köszöntésével egy időben megindult a petárdázás, a mini tűzijátékok fellövése. Sok helyen az utcákra tódultak ki az emberek, és ott élték ki ebbéli „vágyaikat”. Információink szerint volt olyan, hogy az egyik járókelő mellett pukkant a petárda, és amikor ezt szóvá tette, a robbantgató társaság válasza az volt: aki fél, maradjon otthon! Hiábavaló volt a polgármesteri hivatal felhívása is, amely a kisállatok védelmében kérte, hogy ne petárdázzanak, a jó ízlésre való apelláta egyesek számára visszhang nélkül maradt. Sőt, ez újra felerősödött a „magyar éjfélkor” is, amikor régi szalontai szokás szerint köszöntötték az anyaországi szilvesztert is. A helyi rendőrségi vezetők elmondták, hogy ezen eseményen kívül semmilyen említésre méltó, kirívó rendbontás nem történt.
Másnap „korán” kellett kelniük a város vezetőinek, hisz már több mint tízéves hagyománynak kellett eleget tenniük. Nagyszalontához kötődik Bocskai István és Petőfi Sándor neve, akik január elsején látták meg a napvilágot. Nem múlhat el év úgy, hogy a városalapító Bocskai és Arany János barátjának, Petőfinek a szalontai kegyhelyére ne kerülnének a tisztelet koszorúi az év első napján. Így volt ez az idén is, amikor is a koszorúzási felhívásban az RMDSZ vezetősége Petőfit idézte: „Emelje ez föl lelkeinket / Hogy mi vagyunk a lámpafény / /Mely amidőn a többi alszik / Ég a sötétség éjjelén.” Az esemény után Török László, a város polgármestere úgy nyilatkozott, hogy e két személyiség hitvallásával példát mutatott nemzetünknek. „Az ő munkásságuk legyen lámpása népünknek az új esztendőben” – fogalmazta meg az elöljáró.
Bocskai István 1606. június 3-án helyezte Nagyszalontára hajdúit, ezt tekintik a városalapítás időpontjának A Petőfi-emléktábla ott áll, ahol először találkozott a két költő. Az emlékhelyet Cseke Sándor tanácsos koszorúzta meg.
