Immár 28. alkalommal rendezték meg a Szalacsi Napokat, az augusztus első hétvégéjéhez időzített, hagyományos programsorozatot. Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is helyet kapott a megszokott közösségi rendezvények mellett az ÉrRock Feszt, amely a kőhíddal szembeni füves területen zajlott.
Ottjártunkkor, augusztus 2-án, szombat délután látványos táncbemutatók színesítették a programot a település központjában, ám sokan már a fesztivál felé vették az irányt. Horváth Béla polgármester elmondása szerint jogilag is elkülönül a két esemény. A falunap rendezvényei, beleértve a könyvbemutatót, mazsorettes felvonulást, bűvészműsort, gyerekprogramokat, sőt a vasárnapi templombúcsút is, legkésőbb 23 óráig tartanak, a közrend védelme érdekében kiadott hivatalos engedély szerint. Ezzel szemben az ÉrRock Feszt névre keresztelt magánfesztivál hajnalig szólhat, mivel saját biztonsági szolgálattal és külön engedélyekkel rendelkezik.
– fogalmazott a polgármester. A fesztivál ötlete egy régi baráti beszélgetésből nőtte ki magát.
– emlékezett vissza Horváth Béla. Azóta uniós pályázatok és magántámogatók segítették életre kelteni az elképzelést.
Az előadók kérései és a lebonyolítás részletei rengeteg szervezést igényelnek. A polgármester konkrét példát is említett:
A kettős programstruktúra mögött az a szándék húzódik, hogy minden korosztály és érdeklődési kör találjon magának szórakozást. A klasszikus falunapi közönség számára továbbra is elérhetők a megszokott programok, míg a fiatalabb korosztály és a rockzene kedvelői is megtalálják a maguk színterét. Két külön világ adja ki azt a sokszínű, mégis egységes rendezvénysorozatot, amely egyre inkább sajátos szalacsi jellegzetességgé válik.

Fotó: Jósa Attila
– idézte fel a polgármester. A sort a Bagossy Brothers Company és az USNK nyitotta, majd jöttek a nagyobb rockbandák, Tankcsapda, Edda, Ossian, Leander Kills, Kowalsky meg a Vega. Az idei évben a Pokolgép és a Depresszió a legnagyobb nevek, bár eredetileg a Lord volt tervben, de Pohl Mihály betegsége miatt meghiúsult a koncert.
– tette hozzá Horváth Béla.
A közönség fogadtatása viszont változó. „Nagyon felemás” – fogalmazott a polgármester. Míg a Kowalskyt kifejezetten a fiatalok kérték, és a Tankcsapdának is sokan örültek, más zenekarok, főként a keményebb műfajból, már megosztják a falubelieket.
– ismerte el. Ennek ellenére gondolnak mindenkire: „Tegnap például volt mulatós zene, cigányprímás, meg hegedűszó a pincesoron” – mondta.
Idén nem sikerült pályázati forrást nyerni, így a szervezés teljes egészében szponzorokra és együttműködésekre épült. A fesztivál főleg az SL Construct és az Adonyi Pékség finanszírozásában valósult meg. „Aki fizeti a nótát, az húzatja a zenét” – jegyezte meg Horváth, utalva arra, hogy a főtámogatók döntötték el a fellépők sorát. A koncertszínpadot például a Margittai Polgármesteri Hivataltól kapták kölcsön, a kordonokat Székelyhídról, a biztonsági őröket pedig az egyik ételárus stand finanszírozta. A sörcsapot, a Toi Toi típusú mobil vécéket és egyéb felszereléseket szintén támogatásként kapták. A dodzsemesektől még helypénzt sem kértek: „csak jöjjenek, mert emelik a színvonalat.”
A szervezés során a legnagyobb kihívás a költségvetés kordában tartása volt.
– emelte ki a polgármester.
És hogy mi lesz a jövő? „A 30. Szalacsi Napokra 2027-ben visszahozzuk a Tankcsapdát. Megpróbálunk forrást is szerezni rá” – mondta bizakodva a polgármester. „Engem az érdekel legjobban, hogy napközben is jönnek-mennek az emberek. Olyan, mintha megtelne a település élettel. És ez jó marketing is. Feltettük magunkat a térképre, én úgy érzem.”
Visszatérés a klasszikus hangzáshoz
A magyarországi Radar zenekar valamivel 21 óra előtt lépett színpadra az ÉrRock Fesztiválon, ekkor még viszonylag kevesen gyűltek össze a kőhíddal szembeni réten. A húszéves múltra visszatekintő együttes, amelyet az énekes némi öniróniával „közepesen népszerűként” jellemzett, a koncert vége felé már jóval népesebb közönség előtt játszott, főként azoknak köszönhetően, akik a fő attrakció, a Pokolgép kedvéért látogattak ki. Sokan viseltek Pokolgép-pólót, néhányan klasszikus farmerkabátban, szegecses kiegészítőkkel jelentek meg, mintha csak visszarepültünk volna a ’80-as évekbe.
Amikor a fesztivál helyszínét már jócskán beborította a sötétség, a színpadon végre felzúgott az, amire oly sokan vártak, a legendás Pokolgép belecsapott a húrokba. A magyar heavy metal úttörői ezúttal sem okoztak csalódást, ahogy a technika sem. A hangosítás kiváló volt, a közönség pedig az első taktusoktól kezdve együtt élt, mozgott és énekelt a zenével.

Fotó: Jósa Attila
A zenekar lendületének jót tett a tavalyi frontemberváltás. Mint ismert, Tóth Attila másfél évtized után búcsút intett a Pokolgépnek, helyét pedig a 35 éves Bánhegyesi Richárd vette át. Az új énekes hangján meggyőző színvonalon szólalnak meg azok a metal-klasszikusok, amelyeket korábban olyan legendás frontemberek tolmácsoltak, mint Kalapács József, Németh László vagy Rudán Joe. Bánhegyesi hangja, színpadi karaktere sok tekintetben közelebb áll a Kalapács József-féle korszakhoz, mint a későbbi felállásokhoz, de ezt érezhetően senki nem bánta a közönség soraiból.
Ha már klasszikusokról van szó, a koncerten természetesen felcsendültek a Pokolgép legismertebb dalai is, mint a Gép-induló, a Hol van a szó, az Ítélet helyett vagy A jel. A publikum kitörő lelkesedéssel fogadta ezeket a számokat, és a koncert vége után még hosszan próbálták visszacsábítani a zenekart a színpadra az eredetileg betervezett ráadás után is. A koncert után a zenekar tagjai alázatból példát mutattak sok fiatal előadónak, hiszen még hosszasan beszélgettek a rajongókkal a színpad jobb oldalán felállított merchandise sátor mellett.
A szalacsi rendezvénysorozat ezzel még nem ért véget. Ma este 20 órától Stevie Ker, 22 órától pedig a Depresszió lép színpadra, majd a programot diszkó zárja.