A felkészülés nem egyszerű, és a felszerelés sem olcsó, egy 65 lóerős, tuningolt láncfűrész ára 6500 euró, a balta pedig személyre szabott, 3 kilós, és 1400 euróba kerül. „

” – mondja Botond. A klubban négyen versenyeznek jelenleg: Pálfi Károly, Sebastian Ulici, az aradi Ionel Mariniță és Nagy Botond. A sportág Székelyhídon neki köszönheti hagyományait. „2008-ban kezdtem el fanatikusan – idézi fel Botond –, igyekeztem mindent megtanulni, ami ebben a sportágban fontos lehet. Aztán a nemzeti válogatott edzője lettem, a versenyszervezés is az én kezemen ment keresztül, a technikusi gárda szervezése is.”

A laikus számára talán furcsán hangzik, de a favágósportban nem mindegy, milyen fát használnak. A nemzetközi szövetség egyértelműen a nyárfa mellett döntött. „Egyrészt gyorsan növő fajta, másrészt a szerkezete is puhább. Az sem mellékes, hogy a zöldek is kevésbé érzékenyek a nyárfára. Látványosabb így maga a sport, mert ha odatennének egy tölgyet, azon órákig lehetne kopácsolni, és az nem lenne annyira izgalmas. A közönségnek is kell adni valamit” – magyarázza.

Nagy korábban megpróbálta hivatalosan elismertetni a sportágat Romániában, de a bürokrácia csapdájába esett. „Feladtuk a harcot – meséli –, amikor benyújtottuk a papírokat, végigvertük az egész dokumentációt Botházy Nándor segítségével, és be is voltunk hívva ünnepélyesen a minisztériumba, hogy átadják az elismervényt. A mazsorettklubok is kérték az elismerést, minden készen állt.”

A hivatalos jóváhagyás azonban elmaradt. „Elmentem Bukarestbe, de a bejáratnál a titkárnő hívott és közölte, hogy a minisztert leváltották, így elmaradt az aláírás. Ez 2010–2012 körül történt, utána próbáltam kapcsolatba lépni Szabó Gabriella akkori sportminiszterrel, de a dossziénknak nyoma veszett. Végül azt mondtam magamnak, feladom, belefáradtam ebbe a szélmalomharcba.”

A hivatalos státusz hiánya az egész sportágat érinti. „Rajtunk kívül voltak egyesületek Vászlóban, Brassóban, Kolozsváron, Aradon, de lassan elszivárogtak. Ha nincs motiváló tényező, nehéz a fiatalokat megtartani. Nincs bajnokság, nincs mire készülni. Ha van egyetlen verseny évente, az nem elég motiváló, és az sem biztos, hogy lesz a következő évben is.” A pénzügyi helyzet sem egyszerű, a szponzorok kevésbé aktívak, a versenyzőknek nem lehet fizetést adni, így minden előkészület, akár a fa megvásárlása, közös összefogással történik. „Most van ez a néhány fanatikus, akik tényleg jönnek, amikor szólok, de nekik is nagyon nehéz” – mondja Botond.

A legutóbbi, 2023-as világbajnokság balszerencsésre sikerült, balesetek és sérülések nehezítették a szereplést, és a szponzor is kilépett. Végül a szurkolók, a közönség adja meg a csapatnak az igazi erőt.

„A Székelyhídról elszármazottak a világ minden tájáról jönnek, minden évben ott vannak a vb-n. Stuttgartban egy 8000 fős stadionban a díjátadón a szervező, amikor a romániai szurkolókról beszélt, levette a sapkát és meghajolt – ezt soha nem felejtem el” – meséli Botond.

Ha sikerül, a székelyhídi csapat részt vehet a világbajnokságon, és újra bizonyíthatják, hogy a régi balták sem rozsdásodtak el.