Hozzátette: egy korábbi élesdi ellenőrzés során az általuk termesztett dinnye kapta a legjobb beltartalmi minősítést, a vásárlók többsége azonban továbbra is elsősorban az árat nézi, nem pedig azt, hogy milyen minőségű gyümölcs kerül az asztalára.

A hagyományok a termesztési módszerekben is tovább élnek, még ha azokat a mai körülményekhez is kellett igazítani. Filep Ferenc korábban istállótrágyával készítette elő a földet, ma azonban ennek beszerzése és kijuttatása egyre nehezebb, ezért tyúktrágyára állt át, amelyet könnyebb kijuttatni és a talajba dolgozni, ugyanakkor szerinte az istállótrágya hatása kedvezőbb volt.

A technológiai fejlődést Marjan János is természetesnek tartja, aki úgy véli, a korszerű hibridek sikeréhez legalább akkora szakmai felkészültségre van szükség, mint amennyit régen a hagyományos termesztés igényelt. Az Érmelléken sajátította el a dinnyetermesztés alapjait, ahol – mint mondta –

majd munkahelye megszűnése után tért vissza a gazdálkodáshoz, és Szentjános határában talált a dinnyének megfelelő, homokos talajt. Ma már Hollandiából rendelt, korszerű hibrid palántákkal dolgozik. Szerinte azonban önmagában a jó genetika sem elegendő, hiszen februártól szeptemberig „benne kell lenni éjjel-nappal”: a dinnye folyamatos odafigyelést igényel, ezt pedig munka mellett már nem lehet jól csinálni.

Egy jó dinnye mögött hónapok munkája és rengeteg pénz áll

A szentjánosi termelő szerint a minőségi dinnye egyik legfontosabb feltétele a kiegyensúlyozott tápanyag-utánpótlás. Úgy fogalmazott,

vagyis a tápanyag-utánpótlást folyamatosan a növény fejlődéséhez kell igazítani. Mint mondta, egy tavalyi ellenőrzés során az ő dinnyéje kiváló minősítést kapott, ezért továbbra sem a minél nagyobb termésekre törekszik, hanem arra, hogy kisebb, de jobb minőségű gyümölcs kerüljön a vásárlókhoz.

Filep Ferenc szerint sem olcsó ma jó dinnyét termeszteni, ráadásul a hagyományos termesztési módot egyre inkább veszélyezteti a munkaerőhiány is. Elmondta, korábban minden évben kilenc-tíz utánfutónyi istállótrágyát hordtak ki és dolgoztak a földbe, ma azonban ehhez egyszerűen nem talál embert, ezért kényszerült a könnyebben kijuttatható tyúktrágyára.

Nemcsak az időjárással, hanem a piaccal is meg kell küzdeni

Hiába sikerül jó minőségű dinnyét termeszteni, a gazdák szerint ma már legalább akkora kihívást jelent az időjárás kiszámíthatatlansága és a piac, mint maga a termesztés. A szélsőséges hőmérséklet, a vadkár, az importáru és az árverseny egyaránt befolyásolja, hogy a több hónapos munka végül nyereséget vagy veszteséget hoz-e.

Marjan János szerint az idei szezon már tavasszal nehezen indult, mert a dinnye a hideg éjszakákat nagyon megsínyli. Elmondta, a szél is komoly stresszt okoz a növénynek, ilyenkor lerúgja a frissen kötött kis dinnyéket, ezért a korai állományok fejlődése is lelassult. Úgy véli, július elején még sok helyen nem lehetett valóban érett szabadföldi dinnyét szedni Bihar megyében, ezért fenntartásokkal fogadja, amikor már ekkor nagy mennyiségű „helyi” dinnyével találkozik a piacokon.

Filep Ferenc szerint a klímaváltozás az elmúlt években a dinnyeföldeken is egyértelműen érezhető. Bár a görögdinnye kedveli a meleget, az egyre gyakoribb extrém hőség már károsítja az állományt. Ha nem elég dús a lomb, a közvetlen napsütésben a termések megéghetnek, belsejük pedig elszíneződhet. A termelőknek emellett a vadkárral is számolniuk kell, hiszen a nyulak, őzek, rókák, borzok és a varjak minden évben jelentős pusztítást okoznak, különösen a nagy hőség idején.

A két gazda szerint a legnagyobb kihívást ma már az értékesítés jelenti. Marjan János kizárólag Szentjánoson árulja a dinnyéjét, mert a felvásárlási árak mellett szerinte nem lehet gazdaságosan minőségi termést előállítani. Filep Ferenc szintén közvetlenül értékesít, ugyanakkor úgy látja, a hagyományos termesztést és a jobb minőséget a piac nem fizeti meg. Mindketten problémának tartják, hogy a külföldről érkező dinnyét sokszor hazai termésként kínálják a vásárlóknak.

Hogyan válasszuk ki a finom, érett görögdinnyét?