– fogalmazott Simkó Lajos, hozzátéve, hogy még amikor Bihar más részein hullott is némi csapadék, a város környékét akkor is rendre elkerülték a felhők. Az Érmelléken és Dél-Biharban időnként mértek kisebb mennyiségeket, „nálunk viszont gyakorlatilag semmi nem esett” – emelte ki a gazda.

A jelenlegi helyzet ugyanakkor még nem okozott azonnali károkat az őszi vetésekben, de az időablak gyorsan zárul. Gali Ervin dél-bihari gazda szerint a januári, illetve a március végi csapadék elegendő volt ahhoz, hogy a repce és a kalászosok meggyökeresedjenek, így egyelőre „középtájon” állnak a csapadékellátottság szempontjából.

– hangsúlyozta, ugyanakkor figyelmeztetett: ha két-három héten belül nem érkezik számottevő eső, a következmények gyorsan jelentkeznek. A repce terméshozama csökkenhet, a kalászosoknál pedig nemcsak a mennyiség, hanem a minőség is romlik: a szemfejlődés megszorulhat, csökken a sikértartalom, így a termés nem lesz megfelelő minőségű – magyarázta a gazda.

Száraz „porba” vetnek a gazdák

A tavaszi vetések bizonytalanná váltak: bár már április közepén járunk, sok gazda el sem merte kezdeni a munkát, és ha mégis,

Simkó Lajos szerint a nedvesség hiánya miatt a kijuttatott műtrágya sem tud hasznosulni, sőt, „a nitrát elpárolog a levegőben”, így a gazdák gyakorlatilag elveszítik az egyik legdrágább inputanyagot.

– fogalmazott, hozzátéve, hogy a vetőmag is egyre nagyobb költséget jelent. A frissen vetett kultúrák ráadásul több oldalról is veszélyben vannak: a lucerna például ugyan kikelt, de a fagy és a szárazság egyszerre terheli, miközben a kártevők és a madarak is pusztítják a vetést. Ha május elejéig nem érkezik eső, akár teljes újravetésre is szükség lehet – figyelmeztetett a falugazdász.

A legnagyobb gond ugyanakkor a talaj felső rétegének kiszáradása, ami gyakorlatilag megakasztja a vetések indulását. Gali Ervin szerint egyértelműen pedológiai szárazságról van szó:

így a mag sok esetben egyszerűen nem indul csírázásnak. A gazdák egy része emiatt kivár, és csak a csapadék után kezd vetni, míg mások – főként a nagyobb gazdaságok – kényszerből már elvetették a területeket, vállalva a bizonytalanságot.

– emelte ki a gazda. A kockázatokat sokan rövidebb tenyészidejű fajtákkal próbálják mérsékelni, ugyanakkor ez rendszerint alacsonyabb terméshozammal jár. Gali Ervin szerint egy újabb száraz év esetén előfordulhat, hogy a hagyományos tenyészidejű kapások még a befektetett költségeket sem hozzák vissza.

A helyzetet tovább árnyalja a talajminőség és a csapadékeloszlás közötti különbség: míg az északi térségekben – például az Érmelléken – jobb vízmegtartó képességű talajok és több csapadék segíti a gazdákat, addig Dél-Biharban a szárazabb, gyengébb szerkezetű földek gyorsabban elveszítik a nedvességet.

– hozott konkrét példát a gazda, jelezve, hogy ezek a különbségek már évek óta megfigyelhetők.

Csapás az állattartásra

Az aszály hatása az állattartásban is gyorsan megjelenik, elsősorban a takarmánytermelésen keresztül. Simkó Lajos felidézte: 2022-ben olyan mértékű volt a szárazság, hogy még a kórót is be kellett bálázni, hogy legyen mit enniük az állatoknak. A tapasztalatok hatására azóta több kaszálót vetett, és még a jobb években sem értékesítette a többletet, inkább tartalékolt.

– fogalmazott.

A hozamok ugyanakkor erősen ingadoznak, ami kiszámíthatatlanná teszi a gazdálkodást. „Volt olyan év, amikor egy hektáron 15 bála széna is lett, máskor csak hét” – mondta, hozzátéve, hogy lucernából is hasonló a helyzet: míg egy kedvezőbb évben három hektárról több mint 150 bála jött le, tavaly mindössze 64.

amikor kevés a takarmány, az ára az egekbe szökik. „Tavaly a szénabála 150 lej volt, a lucernabála 300, más években viszont 60–70 lejért is lehetett kapni” – emelte ki Simkó Lajos, jelezve, hogy az aszály nemcsak a növénytermesztést, hanem az állattartás gazdaságosságát is alapjaiban befolyásolja.

Üzemanyag-drágulás a csúcsszezonban

A mezőgazdasági csúcsszezonban megugró üzemanyagárak tovább szűkítik a gazdák mozgásterét, és közvetlenül befolyásolják a munkamódszereket is. Gali Ervin szerint

„Húzzuk a nadrágszíjat, optimalizáljuk a fogyasztást” – fogalmazott, hozzátéve, hogy sok helyen visszafogják a műveletek számát is, például egy tárcsázásra és egy frézálásra korlátozva a munkát. Úgy látja, ha tartósan ezen a szinten maradnak az árak, az egy-két éven belül komoly gondot okozhat az ágazatban.

A gazdák egy része igyekezett előre gondolkodni, és még a szezon előtt feltölteni a készleteket.

– emelte ki a gazda, ugyanakkor hozzátette: a jelenlegi szezon nagy valószínűséggel már ezekkel a magas költségekkel fut végig. Mindez egy olyan időszakban éri a romániai mezőgazdaságot, amikor több irányból is nyomás nehezedik rá: az elmúlt években az ukrán gabona beáramlása, most pedig a nemzetközi kereskedelmi megállapodások és az energiaárak emelkedése egyszerre nehezítik a gazdák helyzetét.

– figyelmeztetett Gali Ervin.

A bizonytalanság és a növekvő kockázatok a gazdák hangulatára is rányomják a bélyegüket. Simkó Lajos szerint sokan úgy látják, hogy a gazdálkodás már nem éri meg, ennek ellenére mégis folytatják.

– fogalmazott. Hozzátette: közben a gazdatársadalom folyamatosan öregszik, a fiatalok egyre kevésbé választják ezt a pályát, mert nem látják benne a kiszámítható megélhetést, vagy csak jelentős, sokszor elérhetetlen mértékű beruházások árán.