Pap István

Cserna-Szabó András a Szent László Napok keretében kapott meghívást Nagyváradra, hogy legyen az idei örömfőzés díszvendége, és ha már itt volt, részt vett egy nyilvános beszélgetésen, melyet szombaton kora délután folytatott Balogh Levente újságíróval egy árnyékos fa alatt, miközben a háttérben készültek a finom magyaros ételek. Cserna-Szabó Andrást sokan gasztroíróként ismerik, ugyanis több, az ételekkel, a főzéssel kapcsolatos művet írt már, de a szerző már a beszélgetés legelején tisztázta azt, hogy tulajdonképpen nincs olyan, hogy gasztroíró és gasztroirodalom, csak irodalom van, amelyben az étel és a főzés több-kevesebb hangsúlyt kap. Sőt, mint mondta, a konyhaművészettel, ételekkel foglalkozó írásait nem is tartja irodalmi munkássága részének, számára a konyhaművészet kultúrtörténeti kalandozás. A beszélgetés során Cserna-Szabó András kiemelte, hogy a konyha az egyik legfontosabb identitásképző tényező, mert ez változik a leglassabban, ennek ellenére a kulturális gasztronómia gyakorlatilag hiányzik a magyar kultúrából. 

„A gasztronómia nem vált civilizációnk részévé, nem tisztázódott, hogy mi a hagyomány, ezért nincs hova fejlődni” – mondta az író. Majd a magyar(országi) ún. gasztroforradalmat bírálta, mely megítélése szerint nem a hagyományokat térképezi fel, „hanem inkább az gondolja, hogy a hagyomány egészségtelen, nem menő, el kell felejteni, és elkezd olasz tésztában versenyezni az olaszokkal, lazacban versenyezni a norvégokkal. Jó lenne tisztázni, mik a hagyományaink, és mit akarunk belőle használni” – fogalmazott. Ennek azonban egyik akadálya az, hogy sokan a 19. századi magyar nyelvű szakácskönyvekből akarják levezetni a magyar konyhaművészet hagyományait, holott, mint arra a szerző felhívta a figyelmet, azok csupán francia szakácskönyvek német fordításainak a magyar adaptációi, és valójában semmi közük a hagyományos magyar konyhához. A valódi magyar konyhaművészeti hagyományok feltárása terén vannak ugyan jó kezdeményezések, de ezek inkább csak kivételek, és Cserna-Szabó András nem hiszi, hogy ebben a vonatkozásban érdemi pozitív változás állna be a belátható jövőben. A beszélgetés során szó esett még a pacalról, erről a rendkívül megosztó ételről, a paprika boom-ról, ami az alföldi Magyarországról gyakorlatilag kiszorította az összes többi fűszert, a receptes könyvekről és a magyar káposztáról, „melynél nincs fontosabb kérdés a magyar gasztronómiában” – jegyezte meg. Az érdekes társalgás dedikációval zárult: a szerző a Rézi a páczban és a Zerkó. Attila törpéje című köteteit hozta el Nagyváradra.