Bihari Napló
A népmesék képi világát megelevenítő, pedagógiai eszközként is alkalmazható kártyajáték született
A magyar népi kultúra elemeit felhasználó interaktív kártyajátékot alkotott Réti Kincső-Zita, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) mesterszakos hallgatója. A Sosemvolt mesék nevű játék megszületésének történetét az alkotó segítségével elevenítjük fel.

Pap István

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy diáklány, aki felkerekedett Sepsiszentgyörgyről és meg sem állt Nagyváradig, ahol beiratkozott a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) grafika szakára. Történetünk hőse Réti Kincső-Zita, öt éve él Nagyváradon, és már államvizsgázott egy az északi mitológiát feldolgozó projekttel. Ezt követően gondolkozott el azon, hogy a mesteri fokozat megszerzéséhez milyen új projekttel álljon elő. „Miután megvoltak az északi mitológiák, és mivel már a líceum óta érdekelt a gyerekpszichológia, valamint a mesepszichológia és az illusztráció kapcsolata, azt gondoltam, hogy visszanyúlok valamihez, ami a miénk. Így született meg a magyar népmeséken alapuló Sosemvolt mesék gondolata, amit eredetileg interaktív animációként képzeltem el, csak az a bökkenő, hogy nem tudok animálni. Akkor Balázs Zoltán, a témavezetőm azt mondta, hogy kár lenne ezzel a nagyon jó ötlettel egy olyan új médiumba belépni, amit korábban még nem próbáltam. Azt javasolta, hogy csináljak belőle inkább kártyajátékot” –  meséli Kincső a játék megszületésének történetét.

 

A játék születése

Az ötletet a megvalósítás nehéz folyamata követte. Ő rajzolta a kártyákat és tervezte meg az egész játékot, „de nagy segítségemre van Balázs Zoltán az adminisztratív feladatok terén, ötleteket is ad, grafikai szinten is kijavítja a hibákat, és nagyon sok más segítőm van Nagyváradon és Sepsiszentgyörgyön. Maga az egyetem kiváló feltételeket biztosít a munkámhoz” – mondja a fiatal művésznő. Mintaként a Dixit asszociációs kártyajáték lebegett a szeme előtt, de mesekutatást is végzett, hogy megtudja, melyek azok a mesei elemek, szerkezetek, amelyek egy játékszabályba foglalhatók. „A magyar népmese szerkezetének alaposabb megismerése után válogattam ki a szereplőket, a segítőket, az eszközöket, a helyszíneket, valamint az ellenséget, ezek mindegyikét megjelenítem egy-egy kártyalapon, és ezekből épül fel egy asszociációs játék”. Kincső elmondta, hogy eredetileg 52 lapot rajzolt a paklihoz, ami aztán folyamatosan bővült. Jelenleg az alapjátékban 120 lap van, melyek öt kategóriába vannak csoportosítva, mindegyik kategóriában 20-20 lap található, a paklit szöveges kártyák teszik teljessé, amelyekre mesei fordulatok vannak felírva, például az, hogy „Ment, mendegélt, és meglátott egy…”. „A Sosemvolt mesékben a játékos találja ki a történetet, és a játék interaktív mivolta lehetőséget ad a megfigyelésére, amely később pszichológiai szempontból is elemezhető lehet, mert az, hogy egy gyerek milyen történetet talál ki, többet árul el a személyiségéről, problémáiról és élethelyzetéről mint gondolnánk. Nem mellesleg a Sosemvolt mesékkel a gyerekek játszva fejleszthetik kreativitásukat, elsajátíthatják az improvizáció képességét és történet mesélést tanulhatnak” – írja le a játék lényegét Kincső.

 

Népi elemek

Amellett, hogy a játék nagyon jó szórakozás is lehet, megismerteti a játékost a magyar népi kultúra elemeivel is. „A kártyák magyar népmesei elemeket ábrázolnak, de felhasználtam a magyar népművészetet is a rajzoláskor: vannak a lapokon népi tárgyak, például a  kontyos szék vagy a kalotaszegi festett láda. A szereplőkön népviselet van, megjelenik a székely, a csángó, a hortobágyi, a matyó népviselet, de vannak népi házmotívumok is, a kunyhó, a falu, ami úgy néz ki mintha egy székely falu lenne. Mivel szülővárosomban a mai napig fontos szerepet tölt be a hagyományok őrzése, nekem nem kellett megmutatni konkrétan, hogy ez a népművészetünk, természetesnek vettem, hogy ismerem ezeket a tárgyakat, házakat, öltözeteket. Ezért én sem írom rá a kártyára, hogy székely ruha van a lányon, de hogyha a gyerek majd valamikor, valahol meglátja azt a ruhát, akkor ismerős lesz neki. Azt szeretném, hogy a gyerekeknek legyen fogalmuk arról, hogy mi az a népművészet és milyen tárgyaink, milyen népviseleteink vannak, de ne erőltessük rájuk, mert minden, amit ráerőltetünk egy gyerekre, az nem fogja érdekelni” – mondta.

Játék és tanulás

Kincső elárulta, hogy eredetileg úgy képzelte, a játék pszichológusok és meseterapeuták foglalkozásaihoz, illetve otthoni időtöltéshez készül, de érkeztek hozzá visszajelzések pedagógusoktól arról, hogy ezt a játékot ők is fel tudnák használni az óráikon. Ekkor vált tudatossá benne a felismerés, hogy a Sosemvolt mesék nem csak szórakoztató időtöltés, hanem pedagógiai eszköz is lehet. Ezt követően több iskolában és óvodában bemutatta a játékot és számos hasznos visszajelzést kapott a kisebb és nagyobb gyerekektől, valamint a pedagógusoktól is. „Eleinte mindent szabályba akartam foglalni, de a játék nem engedte. Van egy ajánlott játékmód, de végül is mindenki a maga ízlése szerint tudja alakítani a játékot. Azt tapasztaltam, hogy az ovisokat jobban érdekli ha elbábozzuk, elmutogatjuk a mesét. A harmadikosok ötfős csapatokban alakították a mesét, nagyobbak már szereplőként mesélték el a történetet. Vagy »mesekígyóként« is lehet játszani: valaki elkezdi a mesét, a többiek pedig folytatják. Tehát vannak is szabályok, meg nincsenek is”. A kártyák képi világát ugyan a magyar népmesék képezik, de ez csak a kiindulópont, mert a játékban  bármire lehet asszociálni. „Az a tapasztalatom, hogy a kisebbek sokkal jobban maradnak a népmeséknél, mint a nagyobbak, akiknél a hétmérföldes csizma teleportál, nem pedig átugorja a hegyeket. De minden esetben a játék végén magyar népmesék születnek, néha kicsit modernebb nyelvhasználattal.” – mondta. Kifejtette, hogy a tesztfázis arra is nagyon jó, hogy megtudják, mi az, amit a gyerekek szeretnének, mert azt ajánlott játékmódként beírják a szabályzatba. De volt olyan is, hogy egy gyerek azt mondta, hogy ijesztő az egyik figura, vegyék ki a játékból, mert azzal nem akar játszani. „A mumus valóban egy kicsit ijesztőre sikeredett, eddig ezt az egy lapot változtattuk meg gyökeresen” – meséli Kincső.   

 

A jövő

Bár a Sosemvolt mesék még tesztfázisban lévő projekt, alkotója máris figyelemre méltó eredményeket ért el vele: tavaly májusban a Partiumi Magyar Diákköri Konferencia művészeti szakosztályban első díjat nyert, és a PKE jelölte a projektet az Országos Tudományos Diákköri Konferenciára, ami Budapesten lesz, így Kincsőnek lehetősége lesz az ottani közönségnek is bemutatni a játékot. És ha sikerül támogatókat is szerezni, akkor hamarosan már a boltok polcaira is kikerülhet a Sosemvolt mesék. „Azt szeretném, ha az alapjáték egy év múlva már piacra kerülne” – mondja, hozzátéve, hogy az alapjáték sem készült még el, de már két kiegészítő ötlete is van. Arra a kérdésre pedig, hogy el tudja-e képzelni, hogy elkészítse ezt a játékot más kultúrák elemeire építve is, ezt válaszolta: „Engem a líceumban az északi mitológia érdekelt, nem áll távol tőlem más népek kultúrája, de a magyar népmese és népművészet annyira gazdag, hogy előbb ezt szeretném úgy kimeríteni, hogy minden amit érzek, és át akarok adni ebben a játékban, az benne legyen”.

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben