Amerikai tempóban épült, évtizedekig pusztult a váradi műemlék épület
Amerikai tempóban épült, évtizedekig pusztult a váradi műemlék épület

Fotó: Pap István

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben

A huszadik század fordulóján épült nagyváradi Pénzügyi Palotát évtizedeken át poliklinikaként használták, majd hosszú időre elhagyatottan állt. A felújított műemléket szombaton Cristian Pușcaș építész vezetésével járhatták be az érdeklődők.

Nagyvárad idén is kapcsolódott a Kulturális Örökség Napjaihoz, ennek keretében szeptember 19-én az érdeklődők a felújított Pénzügyi Palotát is bejárhatták Cristian Pușcaș építész vezetésével. Az 1900-ban elkészült, Fő utca 35. szám alatti műemlék épület egykor a pénzügyi igazgatóságnak adott otthont, később poliklinikaként működött, hamarosan pedig a Bihar Megyei Tanács székhelye lesz.

Fotó: Pap István

Az épület történeti jelentőségéről Zuh Deodáth művészettörténész, az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar docense beszélt a Bihari Naplónak. Mint mondta,

a Pénzügyi Palota az 1900 körüli nagyváradi városfejlődés egyik fontos emléke,

ráadásul rendkívül gyorsan, alig több mint egy év alatt készült el ifj. Rimanóczy Kálmán tervei alapján.

Idézet
„Akkoriban hatalmas középületnek számított, megelőzi a városháza felépítését is. Ez volt a város talán legnagyobb új középülete”

– magyarázta Zuh Deodáth, hozzátéve, hogy a gyors építkezés miatt a kortársak „amerikai tempóról” beszéltek.

A szakember szerint az épület jól mutatja a 19. század végi városfejlődés szemléletét, miközben stílusában nem követte az akkor kibontakozó szecessziót.

Idézet
„Egy tisztességes historista, neobarokkos stílusban épült fel, tehát nincs köze az akkoriban szárba szökő szecesszióhoz”

– mondta.

Az épület eredeti funkciója is tükröződik a díszítésben: a főlépcsőház mennyezetén egy freskón angyal önti ki a pénzt egy bőségszaruból. Az állami tulajdonba került épület később is pénzügyi hivatalként működött, majd 1945 után poliklinikává alakították.

Fotó: Pap István

A közelmúltban lezajlott felújítás tervezője, Cristian Pușcaș szerint

a rekonstrukció egyik legnagyobb nehézsége éppen az épület rendkívül rossz állapota volt.

A poliklinika működése során számos olyan átalakítást végeztek, amelyek figyelmen kívül hagyták a műemléki szempontokat. Ráadásul miután az egészségügyi intézmény elköltözött, az épület 10–12 évig üresen állt.

Idézet
„Nem lehet tudni, mi okozott nagyobb pusztítást: a 80-as években végzett beavatkozások, vagy az az időszak, amely azután következett, hogy a poliklinika elköltözött, és az épületet magára hagyták”

– fogalmazott Pușcaș. Az elhagyott épületbe hajléktalanok költöztek be, akik többek között az eredeti faelemekből tüzeltek, megrongálták a vasalatokat és a díszítőelemeket.

Idézet
„Nem hiszem, hogy láttam volna ennél rosszabb állapotban lévő épületet, amikor először beléptem”

– idézte fel az építész.

A rekonstrukció során a korábbi poliklinika miatt a falak baktériumokkal és más mikroorganizmusokkal szennyeződtek, ezért az elemzések alapján nem lehetett megtartani a régi vakolatrétegeket.

Idézet
„Semmi abból, amit most falfelületként, vakolatként látnak, nem eredeti. Az épületben valamennyi vakolt felületet eltávolítottuk, egészen a tégláig”

– mondta Cristian Pușcaș.

Fotó: Pap István

A felújítás egyik legfontosabb feladata az volt, hogy az épületet alkalmassá tegyék a Bihar Megyei Tanács működésére.

A történeti térszerkezetből ugyanakkor igyekeztek minél többet megőrizni.

Az új funkciók kialakítása azonban komoly szerkezeti korlátokba ütközött. Az eredeti teherhordó falakat nem lehetett egyszerűen eltávolítani, ezért a második emeleten egyes korábbi folyosókat nyitottabb, egybefüggő térré alakítottak, és ez lesz a megyei tanács nagyterme.

A tetőteret szintén bevonták a hasznosítható területbe, mivel várhatóan több intézmény is beköltözik az épületbe. A rekonstrukció során kevés eredeti belső részlet maradhatott meg. Az egyik restaurált nyílászáró az épületben megmaradt kevés eredeti asztalosmunka egyike, miközben a lépcsőház egykori korlátja már nem volt meg.

Az egyetlen igazán látványos eredeti díszítőelem a főlépcsőház mennyezeti freskója, amelyet restauráltak.

Cristian Pușcaș szerint a cél nem az volt, hogy az épületet egyszerűen visszaállítsák az 1900-as állapotba, hanem hogy a műemlék újra használhatóvá váljon.

Idézet
„Újjáépítésről és a harmadik évezred funkcionális igényeihez, illetve az új funkciókhoz való alkalmazkodásról van szó. Sokkal többet nyert az épület ezzel az átalakítással, mint ha nem történt volna vele semmi”

– foglalta össze a felújítás lényegét.

Fotó: Pap István

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben