Ottó atya mégis teljesnek érzi az életét, mert szeretetben és biztonságban nőtt fel. Az elesettek, a gyermekek, a közössége mellé állt, ma már ő segíti őket abban, hogy értékesnek, elfogadottnak érezzék magukat, saját életével is tanúságot téve a bizalom és az elfogadás erejéről.

„Anyukám”, ahogy még most is nevezi az őt örökbe fogadó, akkor az ötvenes éveiben járó asszonyt, tiszteletére könyvet írt, hogy feltárja azokat a szép valóságokat, amelyek teljes mértékben új értelmet adtak addig kilátástalannak tűnő életének.

– hangsúlyozta a tisztelendő.

Fancsali Róbert és Kalányos Ottó már a beszélgetés elején tisztázták: helyes a cigány szót használni a roma helyett, mert az utóbbit az érintettek nem érzik a magukénak. „Én nagyon szeretem azt a megszólítást, hogy cigány, mert ez a kifejezés egy új értelmet adott az életemnek. És amiatt is, mivel ahhoz, hogy ma itt kijelenthetem azt, hogy én egy büszke cigány vagyok, egy eléggé göröngyös úton kellett végig mennem. Úgy gondolom, hogy a cigány nemzetiségű ember, aki magát így nevezi, tudja, miről beszél”, magyarázta a segédlelkész. Hozzátette: különösen fontos számára a roma identitás és a cigánypasztoráció azért is, mert gyermekként elutasította gyökereit, de kispapként felismerte, hogy cigányként teremtette Isten, és így kell kibontakoztatnia hivatását.

„Én magyar ember akartam lenni és fehér, beolvadni a környezetembe. Nem kitűnni, hanem egy lenni a többi közül. Viszont mindig, mikor kimentem a családi házból, azt kellett tapasztalnom, hogy másabb vagyok, mint a többi. Először a bőröm színe miatt, aztán azért, mert a többségi társadalom úgy vélte, hogy egy cigánynak megvan a maga helye. Ha kimondtam, hogy pap akarok lenni, kinevettek, kigúnyoltak, beszóltak nekem. Ha te pap leszel, én pápa, mondták, ezt a címet adtam a könyvemnek is. De mit csináljak, ha a Jóisten a papi hivatással áldott meg? Hát ez van… Azt mondja az Úrjézus Krisztus: én hívtalak meg téged, nem te hívtál meg. Ha pedig meghívott, akkor nekem ezért a nehézségeket is vállalnom kell!”, fogalmazott Kalányos Ottó.

Ha viszont a cigány gyermekekkel nem törődnek a szüleik és az oktatóik, akkor felnő egy „bunkó” generáció, miközben a fehér gyermekek általában burokban, egy virtuális világban nevelkednek. Mindenük megvan, nem alakul ki náluk a felelősségérzet, a kötelességtudat és az áldozatvállalási készség. Ez pedig konfliktusokhoz, rendbontásokhoz vezet, mert a két közösség nem fog tudni mit kezdeni egymással, figyelmeztetett a meghívott. A Nyugat azonban, bár sok más dolog miatt rosszat hoz, a cigányság szempontjából pozitív változásokat eredményez. Hazajönnek a külföldön munkát vállaló szülők, és már úgy akarnak, mint kint, vélekedett a tisztelendő.

– tanácsolta végül Kalányos Ottó.