Ciucur Losonczi Antonius
Az utolsó osztályfőnöki óra, majd az iskola folyosóin való végigvonulás után a sportpályán zajlott közös lufieregetéssel kezdődött a művészeti líceum 8. C osztályának ballagási ünnepsége. Ezután a gyermekek visszatértek az épületbe, ahol a Lukács Annamária tanárnő által vezényelt kórus fogadta őket a díszterembe lépésük előtt.
Ünnepi beszédében Nagy Gabriella igazgatóhelyettes hangsúlyozta: négy évvel ezelőtt, amikor Nagyváradra került, a mostani nyolcadik volt az első ötödik osztály, amellyel intézményvezetői mandátumát kezdte, ezért különösen fontos számára. Sosem fogja elfelejteni azt a szülői értekezletet, amikor a Citromka utcai kisépület talán legutolsó kis termében iskolabemutatót tartottak, ahol ott volt több ezúttal is jelenlevő szülő, aki bizalomteljesen a Művészetibe íratta gyermekét. Nagyon is megfontoltan vitték oda gyermeküket, mivel tudták - de legalábbis remélték -, hogy ez az iskola egy olyan hely, ahol a tanulás, zenélés, rajzolás, festés és agyagozás mellett, vagy éppen ezen keresztül emberi jellemet is formálnak. „Útravalóként az elmúlt időszak egyik legfontosabb tanulságát szeretném a batyutokba csempészni: azt, hogy nincs reménytelen helyzet, mindig minden problémából van kiút. Lehet megoldásokat találni az új helyzetekre, csak néha el kell engednünk megszokásainkat, és akarnunk kell. Ti ügyesek, kreatívok vagytok, csak éljetek ezzel az adottsággal, mert higgyétek el: ez nem mindenkinek adatik meg! Visszavárunk titeket szeptemberben, és ne feledjétek: a művészet az emberiség legtürelmesebb nevelője”, tanácsolta Nagy Gabriella.
Benczédi Mónika osztályfőnök vezetésével a 7. C osztály színvonalasan előadott műsorral búcsúzott ezután. Rácz Eliza, a 8. C osztályfőnöke felidézte az első buszos kirándulásukat Nyíregyházára, ami nagyon jó volt, de ugyanakkor féltette is őket, a feledhetetlen pizsamapartijukat, annak szervezését. Arról is beszélt: emlékszik a karácsonyi közös várakozásra, ünneplésre és ajándékozásra, a szeretetre, amit adtak egymásnak. Arra is, amikor egyszer úgy vártak rá, hogy kitakarították az osztályt, hogy meglepjék őt. „Büszke voltam mindig a zenészeimre, ahogyan felléptek a színpadon, a rajzosaimra, ahogyan alkottak. Itt nálunk, a Művészetiben, a tanáraitok rávezettek titeket arra, hogy az alkotáshoz szükség van önfegyelemre, kitartó munkára, szorgalomra és alázatra. A művészet jobbá és szebbé varázsolja a lelkünket és szívünket, s ti ezt már tudjátok, s érzitek”, közölte elérzékenyülve Rácz Eliza. A ballagók is készültek műsorral, majd a díjak átadása következett.
