Erdon-összeállítás
A könyvbemutatón Horváth István, a Partium Kiadó ügyvezetője beszélgetett Dubéczi Zoltánnal, a Magyar Nemzeti Bank elnöki főtanácsadójával, illetve Pálfi Józseffel, a Partiumi Keresztény Egyetem rektorával. Mielőtt elmélyedtek volna a beszélgetésben, Horváth István megjegyezte, a Partium Kiadó és a Magyar Nemzeti Bank közös kiadványát szeptember 12-én mutatták be a Magyar Nemzeti Bank Budai Központjában a szakmai közönségnek. A kiadvány tartalmazza a közel 230 éves partiumi kéziratot eredetiben és szerkesztett változatban is, valamint a korszakot, a szerzőt és annak munkáját bemutató tanulmányokat és nagyszámú érme-illusztrációt is. A moderátor először Pálfi Józsefet kérdezte meg arról, hogyan találkozott a kézirattal, és mi az, ami felkeltette az érdeklődését. „Hosszú évekkel ezelőtt, amikor a váradi illustris schola vagy 16–17. századi főiskola történetét kutattam, akkor találtam rá egy sajátos bejegyzésre, miként Keresztesi József írta. Ki volt ez a Keresztesi József? Mindig elgondolkodik az ember. Elkezdtem kutatgatni, keresgélni, és találtam egy sajátos kéziratot, utána egy másikat és így tovább… és kiderült, ő egy református lelkész, polihisztor, talán kicsit méltatlanul elfeledett polihisztor, akinek 5-6000 oldalnyi kéziratát sikerült beazonosítani” – mondta a rektor. Kedvet kapott a kéziratanyagok kutatásához, eközben bukkant rá a szóban forgó írásra, melynek belső magyarázatából derült ki, hogy: „magyar pénzekről magyar nyelven való írás eddig nincsen”. A rektor kutatásai során felfedezett több kisebb, magyar nyelvű írást, tanulmányszerű munkát a numizmatika területéről, ekkora terjedelmű és ilyen részletes, rendszerezett, alapos munkát azonban valóban nem talált korábbról sem. Dubéczi Zoltán elmondta, ő maga nem tudott a kézirat létezéséről, és valószínűleg a bank szakértői sem, bár Keresztesi József hírét már hallották. „2019-ben a rektor úr részt vett a bank egyik nemzetközi konferenciáján, és akkor vetette fel a szünetben, hogy jó lenne, ha kiadnánk ezt a kéziratot közösen” – magyarázta a főtanácsadó.
„Ott helyben meg is beszéltük ezt Matolcsy elnök úrral, aki nyilván rögtön jóváhagyta a kezdeményezésünket, hogy a bank szakmailag is és anyagilag is támogatja a kiadvány megjelenését. Ez tulajdonképpen teljesen természetes, hiszen minden jegybanknak nagyon komoly numizmatikai gyűjteménye van. A Magyar Nemzeti Bank rendelkezik a második legnagyobb numizmatikai gyűjteménnyel Magyarországon, a Magyar Nemzeti Múzeum után” – folytatta. A főtanácsadó hangsúlyozta, ez egy nagyon fontos kiadvány, nemcsak a Magyar Nemzeti Banknak, hanem a Partiumi Keresztény Egyetemnek is, de az egész partiumi régiónak, és nagy örömmel álltak e mögé a kezdeményezés mögé. Dubéczi Zoltán azt is elárulta, a munka során merültek fel kételyek a terjedelemmel kapcsolatban, hogy milyen formában kéne tálalni ezt a kiadványt, milyen szövegeket kellene mellé elhelyezni, így született az ötlet, hogy Pálfi József is írjon hozzá tanulmányt. A Magyar Nemzeti Bank nagyon sok oktatási projektet támogat, ösztöndíjakat ad, az egyetemeken is van néhány tucat ösztöndíjasa, kiválósági ösztöndíjasok, a legjobb közgazdász hallgatók. Ilyen ösztöndíjakat Magyarországon és külhonban is adnak. Összesen kb. 500 ilyen ösztöndíj van, létszámarányosan 150-et külhonban, a legjobb közgazdász hallgatóknak osztanak ki. Egyéb projekteket is támogatnak, tananyagfejlesztést, közös konferenciák szervezését. „Én mégis azokat a kezdeményezéseket tartom a legtöbbre, amikor valamilyen közös munka eredményeként jön létre valami. Nyilvánvaló, hogy nagyon szívesen támogatunk egy gazdaságtudomány tárgyú konferenciát vagy éppen tananyagfejlesztést, ösztöndíjakat is szívesen adunk, de azért az mégis más, amikor kifejezetten az egyetem kezdeményez egy konkrét projektet, amelyet abszolút közösen valósítunk meg. Hiszen itt nem arról volt szó, hogy a rektor úr készített egy költségvetést és mi azt átutaltuk, hanem ezt közösen alkottuk meg, rendszeresen egyeztettünk. Ez egy közös munka eredménye” – fogalmazott Dubéczi Zoltán.
A régió kincsei
Keresztesi (Szabó) József Veszprémben született, ám életének és munkásságának nagy része a Partiumhoz, jelesül Szalacshoz köthető, ahol 1812-ben hunyt el. Horváth István megjegyezte, sokszor támadhat az az érzésünk, hogy az idelátogatók, átutazók (Erdélybe, Székelyföldre tartók) nem ismerik eléggé a partiumi térséget. Ehhez fűződve felvetette a kérdést: Ilyen (mint jelen kiadvány) és hasonló „kincsek” feltárásával és bemutatásával változhat-e ez a jelenség, illetve tesz-e ennek érdekében a Partiumi Keresztény Egyetem? „Keresztesi valóban idekerült a Partiumba, abba a világba, amely egy sajátos területe a Kárpát-medencének, a jelenlévők mind tudják, hogy Partium, de valóban van egy ilyen sajátosság, hogy Budapest felől keletre nézve nagyobbrészt Erdélyt, Székelyföldet célozzák meg, viszont Partium az egy küszöb, amelyen sokszor könynyen átlépünk. Én bízok benne, illetve hiszem, meg látom is nagyon sokszor az eredményét annak hogy sokan, egyre többen megállnak, érdeklődnek, megkeresnek, és egyre többen veszik fel a kapcsolatot az egész partiumi régióval” – fogalmazott Pálfi József. Hozzátette: „Partium ugyanis nagyon fontos a jelenlegi helyzetben, szoktam mondani, hogy ez egy geopolitikai kultúrzóna vagy ütköző zóna, amelynek sajátos szerepe van a tulajdonképpeni Erdély és az anyaország között. (…) Hiszem, hogy minden ilyen aprócska munka, ahogy Keresztesi írta, hozzájárul ahhoz, hogy még inkább kiteljesedjen ennek a vidéknek az ismerete és szeretete is ugyanakkor.”
Zárógondolatok
„Hiszem, meggyőződésem, hogy az értékek sohasem vesznek el. (...) Olvastam ezt a kéziratot, és elgondolkoztatott, hogy valóban, porai sincsenek már Keresztesinek, viszont az az érték, amit ő megírt, az mégsem múlt el nyomtalanul, mégsem tűnt el, hanem itt van, tudjuk használni, tudunk élni vele, és akár tovább tudjuk gyarapítani a magunk módján, sőt egyfajta példa is lehet, hogy szerényen, csendben hogyan lehet alkotni” – fogalmazta meg zárógondolatait a rektor. A beszélgetés végén felmerültek az itt, illetve Budapesten, a közönség köreiből kapott ötletek a kézirat jövőjét tekintve: lehetséges, hogy a későbbiekben létrehoznak majd egy vándorkiállítást, amely keretében a könyvben szereplő pénzérméket lehetne megtekinteni, illetve egy olyan javaslat is érkezett, mely szerint digitális változatot kellene készíteni, amely bárki számára elérhető és kutatható volna. Horváth István köszönetnyilvánítással zárta a beszélgetést: „Ezúton szeretném megköszönni a kötet megvalósulásában segítő kollégáknak a kitartó munkát: Kovács Teofil szerkesztőnek, Juhász Lajos és Tóth Csaba numizmatikusoknak és mindenkinek, aki részt vett ebben a folyamatban”.
