Nagy József Barna

– Honnan született az ötlet, hogy történelmi ihletésű darabokat állítsanak színpadra? 
– Magyarságtudatunk a jelenünket eredményező múltunk ismeretétől elválaszthatatlan. Mint az elszakított területen született magyar, rendkívül fontosnak tartom hovatartozástudatunk erősítését, ebből a célból hoztam létre az Udvari Kamaraszínházat. Elhívásom kegyelme folytán szereztem meg azokat a szakmai ismereteket, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a magyar történelem korszerű formában, magas művészi színvonalon jelenjen meg az Udvari Kamaraszínház tolmácsolásában lehetőleg minél több színpadon. 

– Trianon előzményei és következményei kiemelt helyet foglalnak el a társulat érdeklődési körében. A Halottak napjától virágvasárnapig című színdarab is ilyen. Hogyan született az előadás? Hogyan képzeljük el az alkotói folyamatot?
– Tizennyolc és fél évvel ezelőtt a székesfővárosban egy történészhallgató az asztalomra tette Kende Ferenc „A magyar betű sorsa a két világháború között Jugoszláviában” című kéziratát. Ez a kézirat tökéletesen tükrözte a Vasa Cubrilovic két tanulmányában felvázolt mindennapokat. Ezek a tanulmányok az etnikai kiszorítás politikáját mutatták be. Nagyon érdekes, hogy az utódállamok mindegyikében a kisebbségek ellehetetlenítése, szinte mindenütt, ugyanolyan szervezett formában, ugyanazokkal a módszerekkel folyt. Vasa Cublirovic tanulmányait Jugoszlávia szétesésének napjaiban jelentette meg a szlovén sajtó, addig ismeretlenek voltak. Kende Ferenc naplója elképesztő hitelességgel mutatta be az elmélet gyakorlatba ültetését. Elhívásunk kötelezett bennünket arra, hogy színre vigyük a Kende Ferenc által felvázolt sorsot, hiszen az hűen tükrözte mindannyiunk jelenlegi állapotát is. Az előadás színre vitele során döbbentünk rá arra, hogy iskoláztatásunk ideje alatt folyamatosan egy virágnyelvet beszéltünk a színpadon, egy olyan virágnyelvet, amely félelmeinket takarta. Hiszen az elszakításunk óta eltelt évszázadban változatos eszközökkel nevelték a kisebbségbe szorult magyar nemzedékeket arra, hogy ordító gondjaikat csak suttogva, köntörfalazva és egymás közt tegyék szóvá. Mi ebben az előadásban azt a valóságot jelenítjük meg a színen, amit dédapáink éltek meg akkor, amikor egy jelentős közép-európai birodalom bőségéből a Balkán gyarmatának az ínségébe zuhantak, ezért ezt az előadást mindenhol, ahol az elszakított területeken színre visszük, a félelmeinktől való elszakadás előadásának élik meg. 

– Céljuk elsősorban a gondolatébresztés, és másodsorban a szórakoztatás – vallják a honlapjukon közzétett bemutatkozójukban. Mire készüljön a nagyváradi és a hegyközcsatári közönség?
– A felszínen egy nő, huszonkét év, három különböző férfi, három különböző szerelem. A mélyben a kendőzetlen valóság és mindenek felett a felszabadulás öröme. 

– Hogyan ajánlaná egy mondatban a Bihar megyei közönségnek az előadást?
– A csillogó szerelem forgandósága, a türelem ereje, a felszabadulás örömének tűzijátéka. 

– Milyen történelmi esemény színpadra állításán dolgoznak most? Milyen terveik vannak a jövőre nézve?
– Legutóbb az Anjout vittük színre, Nagy Lajos királyunk első nápolyi hadjáratát. Jelenleg ismételten Wass Albert két regényéből, a „Jönnek”-ből és az „Adjátok vissza a hegyeimet”-ből gyúrjuk össze „A világ és a végé”-t. Ezt a darabot korábban már színre vittük, de most egy sajátságos zenei világban fogjuk megmutatni. Rendkívüli módon érdeklődünk a törököt kiűző háborúk eseményei iránt, a zárai békét eredményező diplomáciai és katonai műveletek iránt, a Mohácsot megelőző országvesztő káoszt színre kell vinnünk, és a felsoroltak mellett még vagy féltucat olyan téma van, amelyek színre viteléhez kérjük Isten kiráadó kegyelmét, hiszen az időnk véges, a feladataink végtelenek.