Ünneplő Testvéreim!
Lukács evangéliuma szerint Jézus születését angyalok serege adta hírül a nyájukat őrző pásztoroknak: „Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában” (Lk 2, 10b-11). Miután az angyalok eltávoztak, a pásztorok is útra keltek, elmentek Betlehembe. Egy istállóban találták meg Józsefet, Máriát és a jászolba fektetett kisgyermeket. A látogatás után a pásztorok örvendezve, Istent dicsőítve tértek vissza nyájukhoz.
Isten jóvoltából karácsony köszöntött életünkre. Az ünnepi érzés, amely ilyenkor betölti a lelkünket, kiemel a hétköznapi gondolkodás völgyéből. Mintha más lenne az ember. Ilyenkor mintha eltűnnének a neheztelések, a sérült, a rosszul működő kapcsolatok hegyei, dombjai. Az emberek közti göröngyös utak kisimulnak. Könnyebb felejteni a civódásokat és félretenni a nézeteltéréseket, már nem olyan nehéz a megbocsátás keskeny ösvényén elindulni, az első lépéseket megtenni. Ilyenkor szeretet, megértés, törődés tölti fel az emberek közti völgyeket, szakadékokat. Hibáinkért, mulasztásainkért könnyebben bocsánatot kérünk, és nem esik nehezünkre elfogadni az embertársaink által felénk nyújtott békejobbot.
„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat” (Lk 2,14). Az angyali szózat hirdeti, hogy Jézus születésével egy új nap, a békesség, a jóakarat, a szeretet napja fog felragyogni. Ezzel az ajándékkal szeretné Jézus minden ember életét áldottabbá, gazdagabbá és tartalmasabbá tenni. Arra kér, hogy legyünk mi is Isten szeretetének hordozói. Nyissuk meg lelkünket a békesség, a szeretet, a jóakarat befogadására, hogy mindennapjaink során mi is e kincsek ajándékozói lehessünk.
Manapság többet beszélünk a békéről, felértékelődött az életünkben. Mert a tőlünk nem messze zajló szomorú események ráébresztettek ennek fontosságára. Isten jóvoltából mi békességben élhetünk, de lehetetlen nem venni róla tudomást, hogy tőlünk nem messze háború dúl, fegyverek ropognak, emberek menekülnek, saját életükért és szeretteikért imádkoznak. Látva a szomorú, a megrázó eseményeket eszünkbe jutnak Jézus szavai: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek” (Mt 5,9). Ráébredünk, hogy Jézus ajándéka mindannyiunk féltett kincse kell legyen: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek” (Jn 14, 27a). Imádsága és minden törekvése arra irányult, hogy békesség legyen a földön az emberek között. Mert a civódásban, a konfliktuskeltésben, a viszálykodásban nincsenek győztesek, mindig csak vesztesek vannak. Elidegenedett, sértődött, boldogtalan emberek, széthullott családok és közösségek fizetik meg a viszálykeltés és a békétlenség magas árát.
Jóakarat és felebaráti szeretet. E két életet formáló elv legnagyobb képviselőjének születését ünnepeljük e napon. Isten azért küldte e világba, hogy a jóakarat és a felebaráti szeretet elvével testvérré tegyen minden embert. Jézus tanításával és példájával a békesség mellett a jóakarat és szeretet világába szeretne vezetni minket.
A rohanás, a türelmetlenség, a „minden azonnal kell” világában találjunk egy kis időt, amit önmagunkra fordíthatunk. Találjunk időt a megállásra, az elcsendesedésre. Vessünk számot mindazzal, ami egy esztendő leforgása alatt velünk történt. Melyek voltak életünkben a legmeghatározóbb események, amelyek örömmel, lelkesedéssel, optimizmussal töltöttek el. És melyek voltak azok az események, amelyek a mai napig nem hagynak nyugodni minket, nem engednek továbblépni, mert állandóan rágódunk a történteken: egy régóta cipelt sérelem, egy múltbéli döntést követő megbánás. Próbáljuk elengedni ezeket a dolgokat, ne mérgezzük vele jelenünket, mert a múlton változtatni nem tudunk. Tegyük le a múlt hibáit, téves döntéseit. A múlt legyen tanulság, de kellemetlen eseményeit, érzéseit ne cipeljük folyton magunkkal.
A jóakarat és a szeretet jelenti, hogy figyelünk szeretteinkre. Mert fontosak ők nekünk. Vegyük észre, hogy a mellettünk élő ember minek örülne, mi bántja, és mitől lenne boldogabb. Mindennapi kapcsolatainkban ajándékozzuk egymásnak az őszinte ragaszkodást, a nyíltságot az alakoskodó, fondorlatoskodó farizeizmus helyett. Ajándékozzuk a szeretetet, mely magába foglalja a kedvességet, a türelmet, a megértést, a megbocsátást, az önzetlenséget. Nem kerülnek pénzbe, nem kell értük zsúfolt üzletekben vagy bevásárlóközpontokban szaladgálni, mégis felbecsülhetetlen értékük lehet otthonainkban, családi életünkben, kapcsolatainkban, közösségeinkben.
A jóakarat és a szeretet jelenti, hogy figyelünk egymásra. A mindennapok során lehetnek alkalmak, amikor nincs lehetőségünk egymásért sok mindent tenni, de legalább igyekezzünk gyakorlatba ültetni a hegyi beszédben elhangzó aranyszabályt: „Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük” (Mt 7, 12a). Áldottabbá, békésebbé, szeretetben gazdagabbá teszi életünket, közösségeinket, együttélésünket.
A Nagyváradi Unitárius Egyházközség nevében áldott karácsonyt és boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak!
Kardos József unitárius lelkész
