Aki már legalább egyszer átélte a Szentlélek gazdagító jelenlétét, az nem akar nélküle élni. Az Ő munkája láthatatlan, kitapinthatatlan, de mégis valóságos. Általa az előttünk járó Isten lábnyomaiba lépünk.
A Szentlélek beavat minket Isten terveibe. Nem utasít, nem parancsokat osztogat, hanem megtanít minket az Atya gondolataira.
A Szentlélekről nemcsak a pünkösdi események után szerzett tudomást az emberiség. Kétségtelen, hogy a Jézus menybemenetele után történő pünkösdi csoda a Szentlélek kitöltetésének addig soha nem látott megnyilvánulása volt, amely egyben új kezdetet jelölt a történelemben,
A fentebb idézett igében erre utal a zsoltáros is. Dávid azért könyörög, hogy Isten ne vegye el tőle Szentlelkét. Szavaiból kitűnik a Lélek nélküliség és a Lélekkel betöltött állapot közötti kontraszt.
Tanúja volt viszont annak is, amikor Saul királytól engedetlensége miatt „eltávozott az Úr lelke” (1Sám 16,14). Amikor Dávid a házasságtörés bűnét elköveti, s Nátán próféta figyelmeztetésére felébred benne a bűnbánat, felismeri annak a veszélyét, hogy ő is elveszítheti a Lélek ajándékát. Ezért kéri az Úr könyörületét, valamint ezt is: „Szentlelkedet ne vedd el tőlem!” Úgy érzi, ez teljes csődöt és reménytelenséget jelentene számára.
A ma embere ritkán gondol arra, hogy számos krízisének gyökerében Istentől való elidegenedése, Lélek-nélkülisége található.
Imádkozzunk együtt olyan pünkösdért, amelyen újra átéljük a Szentlélek újjászülő, megelevenítő erejének az áradását. Kérjük bűneink leleplezését is, hiszen sok lelki rövidzárlatunknak, valamint ebből fakadó tanácstalanságunknak ez az okozója.
„Könyörögjünk az Istennek Szentlelkének,/ Bocsássa ki magas mennyből fénylő világát,/ Végye el mi szívünknek minden homályát,/ Hogy érthessük Istenünknek/ mindenben akaratját.” (MRE 253:1)
Lelki ajándékokban bővelkedő, áldott pünkösdöt adjon az Úr minden erre vágyó embernek!
Testvéri szeretettel,
Bogdán Szabolcs János püspök
Nagyvárad, 2026 pünkösdjén

