Bihari Napló
„Várad korabeli lakossága példát mutatott összetartozásból és közösségi kiállásból”
Az elmúlt évek hagyományaihoz híven az RMDSZ, az egyházak és a civil szervezetek által rendezett március 15-i ünnepségsorozat részét képezte a nagyvárad-rogériuszi református templomban délben megtartott istentisztelet, majd az ezt követő koszorúzás is.

Ciucur Losonczi Antonius

Máté evangéliuma 15. fejezetének 21-től 28-ig terjedő versszakaszait választotta ünnepi igehirdetése alapjául Kövendi István lelkipásztor. Arra hívta fel a figyelmet: napjainkban gyakran hangzik el az a kérdés, hogy kik vagyunk, mégis fájdalmasan ritkán érkezik erre az a válasz, hogy keresztények és magyarok. Nem divat úgymond kereszténynek lenni, és mintha a világban rossz szemmel néznének arra, aki magyar. Holott jó lenne mindenkiben tudatosítani azt, hogy mi igenis Krisztus-követők vagyunk, egy nyelvet beszélünk, egy tőről fakadunk. A Szentírásban is gyakran előjön, hogy Krisztus jobban szerette a népét, mint másokat – noha őt igazán nem lehet azzal vádolni, hogy „személyválogató” lenne –, akkor hát mi miért ne lennénk büszkék arra, hogy melyik nemzethez tartozunk? Ráadásul keresztényként hinnünk kell és vallani, hogy nem véletlenül születtünk oda, ahová, beszélünk magyarul és imádkozunk ezen a nyelven. Ezer szállal kötődünk Istenhez, őseinkhez és egymáshoz, és az a feladatunk, hogy ehhez egy egész életen keresztül ragaszkodjunk, hogy a minket megtartó Isten, ha lenéz ránk, lássa a hitünket és a magyar voltunkat, hangsúlyozta a lelkipásztor.

A szószéki beszéd után az ünneplők – köztük a 16. számú általános iskola több diákja – a templom tornyának tövében levő emlékhelyhez vonult, ahol Tőtős Áron történész vázolta fel az 1848/49-es forradalom és szabadságharc váradi vonatkozású történéseit. „A két éven át tartó járvány, és most az orosz–ukrán háború is bebizonyította, hogy igenis szükség van a közösséget megerősítő, az összetartozást megjelenítő eseményekre. Március 15-én nemzeti ünnepünk kiváló alkalom arra, hogy felmutassuk, hogy bár sokan és sokfélék vagyunk, de nehéz időkben összefogunk, és ha szükséges, tudunk egy nemzetként cselekedni. Nekünk nem a melldöngető és a közösséget megosztó, magamutogató emberekre, hanem azokra az értékteremtő emberekre van szükségünk itt, Nagyváradon, akik a helyükön teszik a dolgukat. 1848-ban és 1849-ben Nagyvárad korabeli lakossága példát mutatott emberségből, összetartozásból és közösségi kiállásból. Ők a mi hőseink, de örökségükre csak akkor vagyunk méltók, ha mi magunk is megtesszük azt, amit a haza megkövetel!” – fogalmazott.

 

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben