Ez nem részmunkaidőnek, hanem teljes munkaidőnek számít, vagyis a munkáltató nem kezelheti úgy, mintha a fiatal csupán napi hatórás részmunkaidős állásban dolgozna. Ennek gyakorlati következménye, hogy ha a munkavállaló minimálbéren dolgozik, akkor a teljes minimálbér illeti meg, és azt nem lehet úgy kiszámítani, hogy a nyolcórás minimálbért egyszerűen hatszor nyolcad részére csökkentik. Ez első látásra szokatlannak tűnhet, valójában azonban tudatos jogalkotói döntésről van szó. Az állam abból indul ki, hogy a rövidebb munkaidő nem kedvezmény a munkáltatónak, hanem a fiatal egészségének, fejlődésének és tanulmányainak védelmét szolgálja.

Ennek következtében a fiatalkorúak kötelező órabére magasabb, mint egy ugyanekkora minimálbéren dolgozó felnőtté, ami azt is megakadályozza, hogy a munkáltatók olcsó munkaerőként kezeljék a fiatalokat.

A rövidebb munkaidő mellett további garanciák is védik a 18 év alatti dolgozókat.

Amennyiben a napi munkavégzés meghaladja a négy és fél órát, legalább harmincperces munkaközi szünetet is biztosítani kell számukra, éves szabadságuk pedig legalább három munkanappal hosszabb, mint a felnőtt munkavállalóké. Mindez azt jelenti, hogy egy tizenhét éves diák, aki például egy étteremben felszolgálóként, egy szállodában recepciósként, egy élelmiszerüzletben árufeltöltőként vagy egy gyümölcsösben idénymunkásként dolgozik munkaszerződéssel, naponta legfeljebb hat órát dolgozhat. Ha munkaviszonya teljes munkaidősnek minősül, akkor ugyanaz a minimálbér illeti meg, mint azt a felnőttet, aki napi nyolc órát dolgozik, miközben a munkáltató nem kérheti tőle, hogy a műszak végén még maradjon egy-két órát segíteni, és éjszakai beosztást sem készíthet számára.

A szabályozás összhangban áll a nemzetközi előírásokkal is. Az Európai Unió alapjogi chartája, valamint a fiatal munkavállalók védelméről szóló uniós irányelv egyaránt előírja, hogy a 18 év alatti dolgozók esetében a munkaidőt, a pihenőidőt és a munkafeltételeket életkorukhoz kell igazítani. Hasonló elveket rögzítenek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményei és az ENSZ gyermekjogi egyezménye is, amelyek a gazdasági érdekek elé helyezik a fiatalok egészségének és tanulmányainak védelmét.

Bővülhet a napszámosokat alkalmazók köre

Változhat a napszámosok foglalkoztatását szabályozó törvény is, miután a szenátus már elfogadott egy olyan törvénytervezetet, amely kibővítené azoknak a szervezeteknek a körét, amelyek alkalmi, szakképzettséget nem igénylő munkára napszámosokat alkalmazhatnak. A javaslat azonban egyelőre nem lépett hatályba, mert még a képviselőház jóváhagyására, az államfő aláírására és a Hivatalos Közlönyben történő kihirdetésre is szükség van.

A kezdeményezők szerint erre azért van szükség, mert a jelenlegi szabályozás több ponton eltérő jogértelmezéshez vezetett, ezért az illetékes hatóságok sem egységesen alkalmazták a törvényt. A módosítás azt is egyértelművé tenné, hogy bizonyos, CAEN-tevékenységi kóddal nem rendelkező szervezetek is igénybe vehessék a napszámosok munkáját.

A napszámosok továbbra is csak a törvényben meghatározott ágazatokban dolgozhatnának. Ide tartozik egyebek mellett a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, a kertészet, a rendezvényekhez kapcsolódó vendéglátás, valamint a szálláshely-szolgáltatás és egyes vendéglátóipari tevékenységek. A módosítás tehát nem a napszámosok jogait vagy kötelezettségeit változtatná meg, hanem azt határozná meg pontosabban, hogy mely szervezetek élhetnek ezzel a sajátos foglalkoztatási formával.