Arra is kitért Böcskei László, hogy Mária és Jézus hazafelé indult, Jézus azonban még ott maradt. Azt tette, ami tetszett neki, ami foglalkoztatta őt, „vakációban érezte magát”. Egy adott pillanatban azonban a szülei észrevették, hogy eltűnt a gyermekük. Elképzelhetjük, hogy mennyire izgultak és aggódtak érte. Keresni kezdték és megtalálták ott, ahol ő lenni szeretett. Ott volt, ahol jól érezte magát, de a szülei rátaláltak, és együtt mentek vissza, mivel a gyermek Jézus megértette, hogy neki ott kell lennie, ahol a szülei vannak.

Ezért a diákoknak is egy lazább időszak után vissza kell térniük az iskola padjaiba, a fegyelemhez. Alkalmazkodniuk kell az ottani élethez, a tanrendhez azért, hogy növekedni tudjanak bölcsességben, kedvességben azok mellett, akik gondoskodnak róluk, és mindenki büszke lehessen rájuk, fejtette ki a váradi egyházmegye elöljárója.

Konrád Katalin, a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója egy legendát mesélt el, mely arról tanúskodott, hogy az emberi erőfeszítések, a tudás és a szorgalom akkor válnak igazán gyümölcsözővé, ha azokat a hit ereje táplálja. Azt tanácsolta a diákoknak: mindig emlékezzenek arra, hogy „a hitnek köszönhetően a legkeményebb kőből is fakadhat üdvösség, és a legnehezebb feladatban is megtalálhatjátok a kegyelem forrását”.

Majd arról beszélt, hogy az életük folyamán sok kapun mennek keresztül, a nyitott ajtó pedig időtlen idők óta nem csak az átmenet, hanem a lehetőség és az isteni gondviselés szimbóluma is. Ezért az iskola és a székesegyház kapuja nem csupán egy fizikai térbe vezet, hanem a belső gazdagság, a lelki érettség és a hűséges élet birodalmába kalauzoló nyílás is.

Böcskei László bemutatta a líceum új spirituális atyáját, Nagy Jácintot, majd az osztályok az iskola épületébe vonultak.