Fejes Rudolf Anzelm: Amit Istennek szenteltek, azt ember nem teheti semmissé sem szóval, sem pecséttel
Fejes Rudolf Anzelm: Amit Istennek szenteltek, azt ember nem teheti semmissé sem szóval, sem pecséttel

Fotó: Alexandru Nițescu

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben

Válaszlevelet juttatott el szerkesztőségünkbe Fejes Rudolf Anzelm premontrei prépost-prelátus a Bihari Napló hetilapban, illetve online felületünkön megjelent cikkünk kapcsán, melyben a Mihai Eminescu Főgimnázium, volt premontrei iskola felújítása körüli fejleményekről írunk. Ezt közöljük az alábbiakban.

Nyílt válaszlevél a Bihari Napló cikkére és Florin Birta polgármester úrnak

(Nagyboldogasszony ünnepe előestéjén)

Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt közvélemény!

Főpapként nem keresem a nyilvánosságot. A pásztor dolga Isten szolgálatában többek között: az imádság, a gyóntatás és a béke szolgálata. Amikor azonban egy városvezető a nyilvánosság előtt valótlanságot állít, kötelességem megszólalni – nem magamért, hanem az igazságért és híveim lelkiismeretéért. A Bihari Napló cikke egy lapon említi az iskolafelújítási tendert és az apát „kiköltöztetésének” igényét; ez a tények olyan összekapcsolása, amely tisztázást követel.

Korábban írtuk

Először is: a közigazgatási válasz nem udvariassági gesztus, hanem jogi kötelezettség.

Nyílt levelemet közzétettem, és egy 16 oldalas hivatalos választ ajánlott-tértivevényes küldeményben megküldtem az Ön hivatalának.

Fotó: Fejes Rudolf Anzelm

Arra, hogy „nem kell válaszolni”, a jog világosan felel: a román Alkotmány 51. cikke a petíciós jogot biztosítja, az OG 27/2002. pedig 30 napos határidőt ír elő az érdemi válaszra. Ugyanez áll a földtörvény alapján másfél éve elhallgatott kérelmemre is.

A hallgatás nem párbeszéd, hanem a jog megkerülése.

Másodszor: a jogállásom és a hely természete nem értelmezés kérdése. Prépost-prelátus vagyok; a váradhegyfoki prépostság a Premontrei Rend pápai jogú (a Szentszéknek alárendelt) közjogi egyházi személye. A rend vagyona ecclesiastica bona; a rendház (domus religiosa) nem magánlakás, hanem res sacra. Szent helyett profán – de nem alantas – célra csak kifejezett egyházi aktussal lehet átállítani (CIC 1222 §2), mégpedig az érintett jogosult(ak) kifejezett beleegyezésével; pontifikális jogú rend esetén az ügylet jellegétől és értékétől függően a Szentszék előzetes jóváhagyása is szükséges (CIC 638 §3; 1291–1292). Ilyen aktus nem történt. Ezzel szemben az önkormányzat a perben „intrus”-ként állít be, miközben hivatalos leveleiben prépost-prelátusi minőségemben, a Str. Roman Ciorogariu 14–16. címen szólít meg. Ez ellentmondás és rosszhiszeműség: nemo potest venire contra factum proprium.

Fotó: Alexandru Nițescu

Harmadszor:

az uniós forrás nem ad felhatalmazást jogi és egyházjogi akadályok félresöprésére.

Az (EU) 2020/2092 rendelet a költségvetést veszélyeztető jogállamisági hiányosságoknál védelmi intézkedéseket tesz lehetővé (kifizetés-felfüggesztés, pénzügyi korrekciók). Ha a tulajdon/használat vitatott és nincs egyházi relegálás, minden beavatkozás jogállamisági és szabálytalansági kockázatot hordoz. Az, hogy a beruházó saját projektjét „ellenőrzi”, nem független kontroll, és nem orvosolja a jogcímbeli hiányokat; a „telekkönyvre” tett általános hivatkozás pedig nem pótolja a kolostor-rendház feletti érvényes jogcímet, és végképp nem írja felül a res sacra státuszt.

Fotó: Alexandru Nițescu

Negyedszer: a nyilvános kijelentés, miszerint „nem láttam nyílt levelet”, félrevezető.

A kommunikáció hivatalos csatornán történt: a 16 oldalas választ a Hivatal postai úton, tértivevénnyel kézhez vette. Ezzel válaszkötelezettség keletkezett.

A sajtónyilatkozatban keltett látszat – mintha csupán közösségi médián üzentem volna – nem felel meg a valóságnak. Tehát a tényszerű igazság az, hogy nem Ön, hanem én várok választ!

Ötödször: a „volt kolostor” nyelvi címkéje nem jogi aktus. Amíg nincs kifejezett egyházi relegálás, addig nincs „volt kolostor”. A szentelés és a kanonikus rendeltetés joghatással bír; puszta megnevezéssel ezt nem lehet semmissé tenni.

A „nyelvi átminősítés” nem helyettesít sem kánonjogi, sem polgári jogcímet, és nem semlegesíti a res sacra védelmét. Aki e címkére alapít döntést, az joggal való visszaélés gyanúját kelti, és Románia hírnevét és érdekeit is veszélyezteti – különösen uniós finanszírozás esetén.

Végül, személyesen: ma, Nagyboldogasszony vigíliáján – egy temetés után, fáradtan is – kötelességem megszólalni, mert sokan aggódnak a cikkben megjelent valótlanságok miatt. Gyóntató papként kérem Polgármester Urat: ne állítson a nyilvánosság előtt valótlanságot. A 21. században minden visszakereshető; a jogállamban a tények makacs dolgok, a szent dolgok pedig sérthetetlenek.

Nem hadakozni akarok, hanem őrizni a békét, amely az igazságból fakad.

Fotó: Alexandru Nițescu

Emlékeztetek Gamáliel józan szavára az Apostolok Cselekedeteiből: „Ha (valami) Istentől van, nem tudjátok lerombolni.” Kérem, értsük meg mindannyian: amit Istennek szenteltek, azt ember nem teheti semmissé sem szóval, sem pecséttel. A közjó, a lelkiismeret és a jogrend tisztelete ezt kívánja.

Párbeszédre készen állok – nem látszatmegoldásokra, hanem dokumentumokra és jogra épülő, tisztességes egyeztetésre. Imáimban kérem a Mindenhatót, hogy adjon világosságot az igazság felismeréséhez, bátorságot annak kimondásához, és kegyelmet a kiengesztelődéshez. A városért, az iskoláért és minden érintettért imádkozom.

Nagyvárad, 2025. augusztus 14. – Nagyboldogasszony vigíliája
Fejes Rudolf Anzelm O. Praem.
apát, prépost-prelátus, a váradhegyfoki prépostság elöljárója

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben