Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk SZABÓ ANDRÁS MIHÁLYRA. Lángra lobban a fájdalom,/ Szívünket tépi minden ága,/ Fényárban úszó sírhalom,/ Szeretteink sötét világa,/ Viaszkönnyeket sír a gyertya,/ Hullatja fájó könnyeit,/ És a kemény, hideg fejfa/ A mécs füstjétől könnyezik./ Szemünkben apró lángok égnek,/ Csak mindig zokogunk érted,/ De utat hagyunk a reménynek,/ Hogy egyszer majd találkozunk veled. Felesége, Elvíra, fia, István, lánya, Stefánia és családja.
*
Egy jó édesanyát, nagymamát feledni nem lehet, a síron túl él a szeretet. Három éve, hogy itt hagytál minket, MONOSZES MÁRIA ERZSÉBET (szül. FARKAS). Emlékezik rád Kinga, Márk és Vio.
*
Szívünkben örökké tartó fájdalommal emlékezünk szeretett feleségemre, DEMETER MÁRIÁRA (szül. JORDÁN), aki 2012. december 14-én eltávozott közülünk. Míg élek, szívemben mindig élni fog emléked. Nyugodj békében! Örökké bánatos férje, Sanyi, fia, Richárd és családja.
*
„Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.” (János ev. 15,12) Megtört lélekkel, mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett férj, drága édesapa, nagyapa és após, GYÖRGY-CSÁKI ERNŐ (JÁNOS) (volt építész-tervező, topográfus) sok szép emlék, gazdag életút után megtért teremtő Urához, pótolhatatlan űrt hagyva maga után. Utolsó földi útjára december 15-én, pénteken kísérjük 14.00 órakor a biharpüspöki kápolnából. Csöndes álma felett őrködjön a hála és a szeretet! Nyugodjon békében! Fájó szívvel búcsúzik tőle szerető családja: felesége, Ibolya, gyermekei: János, Sándor és István családjaikkal.
