Mint elhangzott, az Olaszi temető „oly híressé vált, hogy sokan összehasonlították a kolozsvári Házsongárdi temetővel”, hiszen egyszerű emberek mellett egyházi méltóságok, írók, művészek és 1848–49-es honvédek is itt nyugodtak.

„A 60-as években a kommunista rezsim és a szekuritáte összefogott a magyarok ellen és találtak utcán lakókat, akiket felbéreltek, hogy éjszaka randalírozzanak, törjenek, zúzzanak.” 1972-ben a városvezetés bezáratta a temetőt, megtiltva az új temetéseket. Moldován Gellért külön köszönetet mondott „néhai Tempfli püspök úrnak, aki mentette a menthetőt”, és több mint száz híresség földi maradványait helyeztette biztonságba a bazilika és a Barátok temploma kriptájában.

„Felszólították a nagyváradiakat, hogy akinek van hozzátartozója, hantolja ki, és vigye a városi temetőbe… De sokan úgy gondolták, nem bolygatják.” Ezért is tartják meg évről évre a gyertyagyújtást, hogy „több száz, akár több ezer koporsó” alattuk nyugvó emlékét megőrizzék. „Adjuk meg nekik a végtisztességet. Kötelességünk imádkozni értük. Kötelességünk könyörögni a mindenható Istenhez, hogy fogadja be őket az örök életbe” – zárta szavait Moldován Gellért.

A megemlékezés másik szónoka, Bán Alpár református lelkész, a rogériuszi református templom társlelkésze a János evangéliuma 14:19 versét idézve szólt a jelenlévőkhöz: „Jézus Krisztus mondja: Én élek, és ti is élni fogtok.” Beszédében az emlékezés keresztény értelmét hangsúlyozta, mert

Bán Alpár kiemelte, hogy ezen a helyen különösen fájó az emlékezés, „mert az emlékhely megsérült. Nem temető a temető.” Ugyanakkor az emlékezés célja nem a szomorúság, hanem a hit megerősítése: „Nem azért emlékezünk, hogy elszomorodjunk, hanem, hogy hálát adjunk azokért, akik értünk éltek és küzdöttek.”

A lelkész arra buzdított, hogy az emlékezés ne csak az elhunytakra, hanem Krisztusra is irányuljon: „Emlékezzünk arra, aki meghalt, de él… mert ő él, és ti is élni fogtok.” Hangsúlyozta: „Nincsen keresztyén értékrend élő Jézus Krisztus nélkül… csak a feltámadott Krisztussal.”

s ahogy Bán Alpár zárta gondolatait: „Emlékezzünk azokra, akiket talán nem is ismertünk igazán, de itt nyugszanak, és merítsünk erőt abból, aki azt mondta: én élek, és ti is élni fogtok.”

A megemlékezés végén Csomortányi István, az EMSZ alelnöke bejelentette: önkormányzati döntés van arról, hogy az egykori Olaszi temető bejáratánál valamikor létezett keresztet visszateszik a helyére az eredeti feliratával együtt. A tervek szerint egy emlékfalat is állítanak, amelyre felírják mindazoknak a nevét, akikről tudják, hogy ide temették őket.

– mondta. Hozzátette, hogy „reményeik szerint jövő ilyenkor a kereszt a helyén lesz és egy pici darabkáját az egykori Váradnak meg tudjuk újítani.” Azt kérte továbbá, hogy akinek fotója van az Olaszi temetőben állt egykori keresztről, valamilyen formában juttassa az EMSZ-hez, mert rekonstruálni akarják azt. Az egykori váradszőllősi katolikus temetőben lévő keresztet is sikerült felújítani, és visszakerült a helyére, a jövő héten pedig a feliratos márványtábla esetében is ugyanerre lehet számítani – jelezte végül a politikus.