Mint ismert, a Premontrei Öregdiákok Egyesületének kezdeményezésére a nagyváradi magyarság hagyományosan minden évben október 12-én emlékezik meg arról a tizenkét hídvédőről, akik az életükkel fizetettek azért, mert nem hajtották végre 1944-ben a visszavonuló német sereg azon parancsát, mely szerint fel kell robbantani a főtéri hidat.

Mivel megtagadták a parancsot, a németek mindannyijukat agyonlőtték, majd – teljesen értelmetlenül – az előre törő szovjet csapatok előtt mégis felrobbantották az átkelőt. Az áldozatok holttestei két napon át hevertek temetetlenül, mígnem váradi polgárok földdel takarták be őket. Az exhumálásukra csak decemberben kerülhetett sor, ekkor helyezték őket örök nyugalomra a köztemetőben.

Mivel a Szent László-templom felújítása még mindig zajlik, és a szent hajlék falán található emléktáblát nem lehet megközelíteni, a programot idén sem lehetett megtartani a megszokott formában.

A megemlékezésre azonban sor került október 12-én, vasárnap, az elmúlt évhez hasonlóan a váradújvárosi római katolikus egyházközség által ideiglenesen használt Fő utcai orsolyita zárdatemplomban. Itt tizenegy órakor kezdődött a szentmise, melyet dr. Kovács F. Zsolt plébános mutatott be.

Rövid beszédében Pásztai Ottó Zsolt, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke úgy fogalmazott: „Az emlékezet véges, és ma már csak kevesen vagyunk a történelmi tanúságtételre. Éppen ezért hajtjuk meg tisztelettel a fejünket és adózunk kegyelettel mártír emléküknek. Arra kérek tehát mindenkit, ne hagyjuk feledésbe merülni a vértanúk emlékét!”

A templomból kijövet az emlékezők Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezete ügyvezető elnökének a vezetésével a Szent László-hídhoz vonultak, és a honvédek áldozatos ellenállása emlékére egy-egy szál virágot a Sebes-Körösbe dobtak.