Bartha Krisztina a jól létrejött kétnyelvűség számos előnyét kiemelte. Például a kommunikációs képesség mindkét nyelven fejlett lesz, könnyebbé válik a harmadik nyelv tanulása is, ezeken kívül elősegíti a rugalmas gondolkodást, a jobb memóriakészségeket, a gyermek képes lesz gyorsabban és pontosabban váltani a feladatok között. „Az előnyök közé tartoznak a jobb szociális készségek, a magasabb szintű empátia is, sőt kevesebb az esély az időskori Alzheimer-kórra, hogy csak a legfontosabbakat említsem. De ha elrontjuk a kétnyelvűvé válás módját és módszereit, mindezek éppen a visszájukra fordulnak” – figyelmeztetett a szakember.

Megfelelő időben, megfelelő körülmények között

Mint megtudtuk, az első feltétele annak, hogy a gyermek nyerjen a második nyelv tanulása során (és hamar el tudja azt sajátítani) az az, hogy az anyanyelvét biztonságosan, problémamentesen használja, hiszen a második nyelv elsajátítása mindig az anyanyelvi készségeken alapszik. A második az intézményi feltétel. Az igazán sikeres kétnyelvűséget támogató rendszerekben az anyanyelv mellé építik fel a második nyelvet úgy, hogy a pedagógusok mindkettőt anyanyelvi szinten beszélik.

„Nem feltétlenül elég, ha a pedagógus megértő és nyitott a magyar gyermekre. A számára idegen nyelvű csoportban/osztályban a gyermek képességei nem tudnak fejlődni, hiszen neki a román nyelv tanulását kell behoznia a társaihoz képest, akik anyanyelvi szintű beszélők, tehát tárgyi tudásban lemarad, nincs sikerélménye, egyre bátortalanabb és frusztráltabb lesz.

Ebből lesznek a kudarcok, és ezek komoly gondot okozhatnak a gyermek tanulmányai során” – emelte ki Bartha Krisztina.

A harmadik feltétel a gyermek személyisége. Ha a gyermek beszédes, és nem jön zavarba, ha kézzel-lábbal kell magyaráznia, úgymond a „jég hátán is megél”-típus és jó a nyelvérzéke, van esélye hamar beilleszkedni. Itt jön viszont az identitás kérdése, ami sokak számára érzékeny téma. Hiszen a jól beilleszkedett gyermek román barátságokat köt, román kulturális tartalmakat kezd el fogyasztani, román ünnepeket ünnepel, román házastársat választ és román nemzetiségűvé válik.

– hangsúlyozta Bartha Krisztina.

A nyelvész-pszichológus szavait összegezve a magyar családból származó gyermek a legsikeresebben anyanyelvi intézményben fejlődhet kognitív-érzelmi-szociális téren. Az anyanyelvi készségek az alapjai minden más nyelv elsajátításának.

Ha anyanyelvén tanulhat, lehet, hogy nem sajátítja el tökéletesen a román nyelvet, de ki tudja hozni magából a saját potenciálja maximumát tanulásban, érzelmek kifejezésében, szociális kapcsolatokban, magabiztos lesz, pozitív énkép alakul ki és, ha ezek rendben vannak, akkor más nyelven is boldogul majd. „Nagyon fontos, hogy minden magyar gyermek kiválóan beszéljen románul, csak nem bármilyen áron, hanem a megfelelő időben, a megfelelő körülmények között sajátítsa azt el” – hangsúlyozta Bartha Krisztina.

A szakembert arról is kérdeztük, milyen módszerekkel lehet elősegíteni és fejleszteni a magyar anyanyelvű és magyar oktatásban tanuló gyermekek román nyelvtanulását. Mint elmondta, szülőként sokat tehetünk azért, hogy a román nyelvet megtanulja a gyermekünk: „Az egyik alapfeltétel az, hogy otthon a román nyelvről, a többségiekről ne beszéljünk sztereotipikusan, lenézően, ne hitessük el a gyermekkel, hogy felesleges időpocsékolás a román nyelvtanulás. Sok szülő úgy érzi, hogy a nemzeti identitástudatát azzal fejezi ki, ha nem vesz tudomást arról a közegről, amelyben él, sőt negatívan szól a többségiekről. Sajnos ez oda vezethet, hogy a magyar gyermekek nem lesznek motiváltak az iskolai románnyelv-tanulásban.”

A jól megválasztott óvodai és kisiskolai pedagógusok (ha a szülőnek van lehetősége választani) meg tudják alapozni mind a nyelv szeretetét, mind a nyelvi készségek alapjait – részletezte Bartha Krisztina, néhány példát is említve: óvodában például kedves versek, énekek tanításával, sok szemléltetővel, később is játékos módszerekkel érdemes dolgozni. Ha vegyes intézménybe jár a gyermek, akkor a szünetben vagy az étkezőben találkozik román nyelvű gyermekekkel, ez nagyon sokat segíthet.

Nyelvtanulás a hétköznapokban

„Magyar intézmények esetén elképzelhetőnek tartok valamilyen testvérosztály-projektet is. Amikor a gyermek megismerkedett az alapszintű román nyelvvel, lehet keresni vegyes nyelvű sportegyesületet, egy-egy román nyelvű kulturális eseményre, bábelőadásra, szabadtéri programokra is el lehet vinni a gyermekeket. Jó, ha vannak a baráti körben (akár a játszótéren is kialakulhatnak ilyesmik) román anyanyelvűek, akik nyitottak az esetlegesen döcögősebb kommunikációra, ebből is sokat tanulhat a gyermek” – említette példaként a nyelvész, tovább sorolva a lehetőségeket: lehet filmet vagy egyéb műsorokat is nézni románul, kamaszok olvashatnak román nyelvű magazinokat. Lehet gyakorolni a román nyelvet a hétköznapi helyzetekben, a boltban kérjen a gyermek termékeket, beszélgethet pár percet a szomszéd bácsival stb. Végül pedig segíthetnek a román nyelvtanfolyamok és szükség esetén a felzárkóztató órák.

– tette hozzá Bartha Krisztina, kiemelve, hogy a szülő mellett az intézményeknek, az oktatási rendszernek, a jól felfogott nyelvtanulási/tanítási folyamatnak is jelentős szerepe van a román nyelv megtanulásában. „Sajnos ezen a téren is lenne mit fejlődnünk. Mivel sok mai szülő az iskolai román nyelvoktatás árnyoldalait, kudarcait tapasztalta meg, ez vezeti őket oda, hogy egy egyébként elhibázott érvelés és saját megtapasztalás alapján román tagozatot válasszanak a gyermekeiknek” – jelentette ki a nyelvész-pszichológus.

Amennyiben valaki mégis román tannyelvű intézményt választ, akkor is tehet azért, hogy ez ne érintse hátrányosan a gyermeket. „Azt gondolom, a legfontosabb jól ismerni a saját gyermekünket, végiggondolni, hogy vajon az anyanyelvhasználatában vannak-e elmaradások, milyen a személyisége, szorongó, teljesítménykényszeres-e, milyenek az értelmi képességei. Ha nincsenek kétségeink ezek felől, akkor elképzelhető, hogy nem kerül komoly hátrányba a gyermek, és nem traumatizálja őt a hirtelen nyelvi váltás” – részletezte a szakember, hozzátéve, hogy ebben az esetben is jó, ha érdeklődünk a pedagógus „híréről”: segítőkész tud-e lenni a gyermekünkkel, esetleg beszéli-e minimális szinten (vagy annál jobban) a magyart.

„Azt gondolom, az iskolaválasztásba már bevonhatjuk a gyermeket is, érezze, hogy neki is lehetnek érvei vagy ellenérvei, hallgassuk meg a félelmeit (ha vannak), és vegyük ezeket komolyan. Figyeljük, hogy hogyan érzi magát a gyermek az első napokban, hetekben, szükség esetén legyünk nyitottak és rugalmasak a váltásra is” – tanácsolta Bartha Krisztina.

Ha a szülők ragaszkodnak ahhoz, hogy a magyar nyelvet és kultúrát is megőrizze a gyermek, akkor a szabadidős tevékenységekbe építsenek a magyarsághoz köthető programokat, néptáncot, magyar nyelvű színházat. „Ha a gyermek román osztályba jár, a magyar (helyes)írást kezdjük tanítani párhuzamosan (picit késleltetve) a román olvasás- és írástanulással, de a legjobb, ha ezt szakemberre bízzuk. A magyar helyesírást, ennek logikáját, működését egy laikus nem tudja szakszerűen elmagyarázni egy gyermeknek” – tette hozzá végezetül Bartha Krisztina.