„Volt egy konkrét pillanat. Egyetlen éjszaka alatt negyvenezer eurót elpörgettem. Akkor tudtam biztosan, hogy baj van” – mondta. Úgy fogalmazott, ez rendkívül fájdalmas pont volt az életében, és abban a pillanatban úgy érezte, nincs kiút. „Nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy ennyit elbuktam, megannyi év munkáját.”

Elmondása szerint ekkor segítséget is kért: pszichiáterhez és pszichológushoz fordult, jelentkezett rehabilitációs programba is, de ezt két hét után feladta. „A trauma miatt egy ideig nem játszottam, de aztán apránként visszajött a vágy.” Végül újra elkezdett játszani, és további súlyos összegeket veszített el.

Korábban még volt egyfajta határ. „Az azt megelőző években mindig sikerült leállnom egy-egy ezer eurós bukás után. Ilyenkor hetekig, akár hónapokig rosszul éreztem magam.”

Beszélt arról is, hogy párhuzamosan drogfüggőséggel is küzdött. „Stimulánsokat használtam, és ezek hatására szinte folyamatosan játszottam.” Ez sokszor hosszú órákon át tartott.

Jelenleg három hónapja tiszta: „Három hónapja nem használok drogot, és nem szerencsejátékozom”.

„Pénzügyileg okozta a legnagyobb kárt” – mondta. „Egy lakás árát játszottam el. Ez az összeg lakásra volt félretéve, készpénzben.”

„Nyolc hónapja elvesztettem a feleségemet és a kisgyerekemet. Jelenleg egyedül vagyok. Most javulóban van a kapcsolatunk, és van remény arra, hogy visszakapjam őket.” Elmondása szerint az elmúlt hónapokban többször is visszaesett. „A három hónap tiszta élet most rekord nálam. Korábban a maximum két hónap volt, ameddig ellen tudtam állni, akár a szereknek, akár a játéknak.” A legutóbbi visszaesés újabb mélypontot hozott. „Ugyanúgy drogoztam, és egy tízezer eurós tartozásba vertem magam. Addig nem volt tartozásom, mert csak a saját pénzemet, a megtakarításomat játszottam el.”

„Ez már a legalja. Amikor az embernek tartozása van, egyedül van, és még mindig nem tud leállni, akkor elgondolkodik azon, hogy most már tényleg baj van. Ezt nem lehet így tovább csinálni. Zéró tolerancia kell.”

Ezután kezdett el az egyéni mellett csoportos pszichoterápiára is járni. „Korábban is megfordultam közösségben, a CE Házban, de nem vettem komolyan. Eljártam, de mellette titokban játszottam és drogoztam.”

A fordulópontot a tartozás jelentette. „Amikor egyetlen éjszaka alatt felhalmoztam az adósságot, kimondtam: nekem segítség kell. Nem megy egyedül. Beláttam, hogy ezt a dupla függőségi kört – a drogot és a szerencsejátékot – meg kell szakítani.”

– fogalmazott.

Mint mondta, mára teljesen tudatosult benne, hogy azon az úton, amelyen haladt, nincs kiút. „Azon a szinten, amin én játszottam, tudtam, hogy van még nagyobb mélység is. És nem akarok oda kerülni. Abba kell hagyni.” Hozzátette: eddig sikerül tartania magát ehhez az elhatározáshoz. „Ez a tudatosság állandó. Minden egyes nap el kell mondanom magamnak, hogy miért csinálom.”

Konkrét szabályokat vezetett be az életében. „Nincs pénz nálam. Amit keresek, átutalom a feleségemnek. Megvonom magamtól a lehetőséget is, hogy egyáltalán játszhassak.” Emellett külső kontroll is segíti. „Tudatában vagyok annak, hogy ha a feleségem elkapna, akkor már nem lenne visszaút.”

A kísértés ugyanakkor nem tűnt el. „Az inger jelen van. Teljesen mindegy, hogy buknék vagy nyernék. Ez egy ördögi kör: ha nyernék, azért játszanék tovább, mert örülnék. Ha buknék, azért, mert vissza akarnám szerezni a pénzt.”

Mint mondta, egyik forgatókönyv sem vezet jóra. „Ezekbe mindig belegondolok, és ezért tudom megállni, hogy egyáltalán ne játsszak.”

„Ebből sehogy sem lehet okosan kijönni. Ha az ember nyer, még rosszabb, mert akkor tovább játszik, és visszatér a játékhoz.” Mint mondta, ma már egészen másképp gondolkodik a nyerésről is.

Szerinte önmagában az sem megoldás, ha valaki nagyobb összeget nyer. „Nem segít. Felbátorodik az ember, kukába dob mindent. A nyerés mindig ahhoz vezet, hogy újra fog játszani.” Végül a veszteségek hosszú távú következményeire figyelmeztetett:

A játék vezérelte élet

A játékfüggőség jóval elterjedtebb jelenség, mint azt sokan gondolnák – hívta fel a figyelmet Kocsis Tünde pszichológus, a Bonus Pastor Alapítvány nagyváradi munkatársa. Mint mondta, a probléma gyakran rejtve marad, mert a statisztikákban sok esetben depresszióként vagy szorongásos zavarként jelenik meg, nem pedig önálló függőségként. Ennek oka, hogy az érintettek könnyebben bevállalják és inkább betegségnek tartják a társuló szorongást és depressziót, mint magát a játékfüggőséget.
A szakember szerint a játékfüggőség egy olyan viselkedésmintázat, amely fokozatosan alakul ki.

– magyarázta.

Amikor az illető enged ennek a késztetésnek, és játszani kezd, átmenetileg feszültségcsökkenést és élvezetet tapasztal. Ha pedig nyer, örömérzés társul hozzá. Ez a kör újra és újra megerősíti a viselkedést.

– fogalmazott a pszichológus.

Egy ponton túl a játék mindent felülír. „A függőség akkor alakul ki, amikor a játék válik az élet legfontosabb elemévé. Fontosabb lesz, mint az önmagáról való gondoskodás – például az étkezés vagy a tisztálkodás –, fontosabb, mint a család, a párkapcsolat, a barátok, sőt gyakran a munka is.”

Az egyén gyakran kivonja magát a napi rutinból, és éjjel is fennmarad játszani. A szakember szerint árulkodó jel, amikor valaki reggel felébredve már azon gondolkodik, mikor tud majd játszani, és egész nap azokat a pillanatokat lesi, ahová „be tud szúrni” egy kis játékot.

„Gyakran a környezet hamarabb észreveszi a problémát, mint maga az érintett. Kívülről érkeznek a jelzések, amelyeket részben elhisz, részben tagad. Elkezd magának is hazudni, letagadja, mennyi időt játszott, és próbálja fenntartani a látszatot, hogy minden rendben van” – tette hozzá.

Ma már a játékok szinte teljes egészében elérhetők okoseszközökön, előzetes „rituálék” nélkül. „Korábban el kellett menni valahová játszani, most elég elővenni a telefont. Az eszköz mindig kéznél van, és ez megnövelte a játékhasználók számát” – mondta a szakember.

Kocsis Tünde szerint jelenleg a sportfogadás és az online kaszinójátékok a legelterjedtebb formák, ezekkel találkozik leggyakrabban a segítő munkája során. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy a videójátékokhoz kapcsolódó meglepetésdobozok (loot boxok) és mikrotranzakciók szintén komoly kockázatot hordoznak.

Vörös zászlók

A játékfüggőség egyik legnagyobb nehézsége, hogy sokáig rejtve marad, ugyanakkor vannak olyan jellegzetes viselkedésbeli változások, amelyekre a családtagok és közeli ismerősök felfigyelhetnek – hangsúlyozta a pszichológus. A szakember szerint az egyik legfontosabb figyelmeztető jel a zavartság és az impulzivitás megjelenése. „Az érintett sokkal könnyebben robban, nehezebben viseli az élet akadályait, feszültebbé válik. Gyakran kifogásokat keres arra, hogy ne vegyen részt családi eseményeken, nem fekszik le egyszerre a többiekkel, hanem éjszaka külön fennmarad játszani.” Idővel fokozódik az elszigetelődés.

Amikor az érintett megpróbálja „visszapótolni” az elvesztett pénzt, a helyzet általában tovább romlik. „Ilyenkor még nagyobb intenzitással kezd játszani, és kölcsönkér ezekre a játékokra, mert a saját pénze már elfogyott. Gyakran nem tud elszámolni a fizetésével sem” – tette hozzá a szenvedélybetegségekre szakosodott segítő. Mint mondta, a játékfüggőség sok esetben együtt jár alkohol- vagy droghasználattal is.

Az adósságok felszínre kerülése sokféleképpen történhet, és nagymértékben függ attól is, milyen a párkapcsolat minősége. „Amikor egy lakásnyi értéket játszanak el, vagy a saját otthonukat, illetve a családjuk biztonságát teszik kockára, annak nagyon gyakran válás a vége. Vannak szerencsésebb helyzetek, amikor kisebb összegeknél derül ki a probléma, és ilyenkor a pár közösen próbálja kezelni.”

Kocsis Tünde hangsúlyozta:

„Ugyanakkor bármilyen mélységből van visszaút, ha az érintett valóban komolyan gondolja a változást, és segítséget kér.”

Kiútkeresés, szégyen és fájdalom

A felépülési folyamatban a hozzátartozók szerepe meghatározó, ugyanakkor rendkívül nehéz – hangsúlyozta a pszichológus. A szakember szerint az egyik leggyakoribb és legnagyobb csapda az, amikor a család jó szándékból átvállalja a következményeket.

Mint fogalmazott, a hozzátartozók ilyenkor akaratlanul is fenntartják a függőséget. „Amikor jóindulatból és segítőkészségből beleszállnak ebbe, megerősítik az illetőt a felelőtlenségében. Éppen ezért fontos a pszichoedukáció: hogy a családtagok reálisan lássák, mi történik, és milyen következményekkel jár a viselkedésük.”

Gyakori jelenség a takargatás is. „Sokszor azért próbálják eltüntetni a nyomokat, nehogy a munkahelyen kiderüljön, nehogy végrehajtás vagy felszólítás érkezzen. Az egész család szégyelli magát, helyette vagy vele együtt. De ezzel csak tovább erősítik azt a működést, amiben a függő benne van.” A szenvedélybetegségekre szakosodott segítő szerint az egyik legnehezebb üzenet az, hogy az elvesztett pénzt nem lehet gyorsan visszavarázsolni.

Bármilyen mélységből van visszatérés, ha az egyén is akarja

A játékfüggőség jól kezelhető pszichoterápiával – hangsúlyozta Kocsis Tünde pszichológus. Ennek során az érintett idővel megtanulja, hogyan lehet a feszültséget egészségesebb módon, valódi problémamegoldással kezelni. Mint mondta,

„Egyéni terápiában először feltérképezzük, hogyan működik az ő függősége, majd a cél a teljes leállás, vagyis a zéró tolerancia. Ehhez eszközöket adunk: például megtanulja felismerni azokat a veszélyeztető helyzeteket, amikor nagy a kísértés: este egyedül marad, van tíz szabad perce a munkahelyén, stresszes vagy kimerült. Ezekre a helyzetekre alternatívákat keresünk.”

„Meg kell tanulni, hogyan lehet a feszültséget nem játékkal, hanem kapcsolatokkal, beszélgetéssel, jelenléttel, más tevékenységekkel oldani.”

A terápiás munkát csoportterápiával egészítik ki. „Az egyéni terápia az adott személy élethelyzetére fókuszál, a csoportban viszont óriási ereje van annak, hogy az ember mások történeteit hallja. Sokszor megszületik az úgynevezett »aha-élmény«: ez velem is így van, én is ezt csinálom.”

Motiváló erőt jelent az is, amikor a résztvevők olyanokat látnak és hallanak, akik már hosszabb ideje játékmentesen élnek. „Ez azt üzeni: meg lehet csinálni.”

A Bonus Pastor nagyváradi helyszínén vegyes csoportok működnek, ahol függők és hozzátartozók (párjuk, gyermekük, szüleik) együtt vesznek részt.

Kocsis Tünde azt üzente a hozzátartozóknak, hogy minél hamarabb kérjenek professzionális segítséget a helyzet okozta konkrét problémák kezelésére, a sebek feldolgozásához, az elengedéshez és a bizalom újjáépítéséhez. A szakember a függők felé is üzenetet fogalmazott meg:

A csoportfoglalkozásokat havonta kétszer szervezik a nagyváradi CE házban (Ștefan cel Mare sugárút 28. szám).