János Piroska
A Csillagocska Alapítvány évről évre megrendezi a Csillagocska Családnapot. Idén a kicsiket és nagyokat megszólító rendezvény ünnepélyességét emelte a szervezet megalapításának két évtizedes évfordulója is. A szombat reggeli megnyitón elsőként a Csillagocska zenekara lépett közönség elé, majd Pálfi József, az alapítvány elnöke köszöntötte az egybegyűlteket Pál rómabeliekhez írt leveléből idézve: „Jézus Krisztus, aki Isten mindenek felett, áldott legyen mindörökké”. „Hálát adok Istennek, hogy vannak jóravaló munkatársaim, akiknek nemcsak munka, hanem szolgálat is, amit végeznek. Hálát adok azokért, akik ide jönnek, ezt a szellemiséget, ezt a típusú életet választják, és a mindennapi élet megpróbáltatásai ellenére igent mondunk az életre, igent a folytatásra, a munkára, a közösségre” – fogalmazott ünnepi beszédében az alapítvány elnöke.
Benedek Árpád zenepedagógustól, néptáncoktatótól megtudtuk: a húszéves Csillagocska Alapítvány számos rendezvénnyel készül az év végéig. Szeptember végén gálaelőadás lesz, de terveznek többek között koncertsorozatot, könyvbemutatókat, lemezbemutatót is.
A megnyitó után a gyerekek és szülők belekóstolhattak abba, milyen is a táncpróba előtti bemelegítés, amire szükség is volt, 11 órától ugyanis Paár Julcsi és zenekara lépett színpadra a Kerekerdő mesekoncerttel. A népzenével színesített történetben a világjáró Jancsi (Csiki Gergely) útját követhette végig a közönség, amelynek tagjai a mese végén együtt táncoltak hősünk és mátkája (Pálffyné Tóth Beatrix) lakodalmán.
A délelőtt folyamán kézműves foglalkozások is zajlottak a templom udvarán: volt nemezelés, mini-kovácsműhely, ahol ékszerek készültek, de a gyöngyfűzést, agyagozást, szövést is kipróbálhatták a gyerekek. A rendezvény keretében népi énekes mesterkurzus is zajlott ugyanakkor pedagógusok számára Zeneterápia és hagyomány elnevezéssel.
Szombaton déli 12 órától Kádár Annamária pszichológus, meseterapeuta tartott előadást a templom épületében Önbecsülés és küzdőképesség megoldása címmel, melyben a családtörténet ismeretének fontosságáról, illetve annak elmesélésének mikéntjéről beszélt. A családtörténetünk ismerete ugyanis hozzájárul a magasabb szintű rugalmas alkalmazkodóképességünkhöz, idegen szóval rezilienciánkhoz, amely a 21. század egyik fontos kompetenciájává vált, hangzott el. Ahogy a mesékben van egy pont, ahol a mesehős kimozdul a komfortzónájából, vagy megpróbáltatások érik, ugyanúgy a saját élettörténetünkben is felfedezhetjük ezeket az elemeket. Nem mindegy azonban, hogyan meséljük újra és újra a saját életmesénket. Az előadó három különböző narratívát különített el: az emelkedő, „kikozmetikázott” narratívát, amely ugyan a negatívból a pozitív irány fele halad, viszont hiányoznak belőle a konfliktusok, nehézségek; ennek ellentéte az ereszkedő narratíva, amely esetén a generációkra visszavezethető balsors kerül előtérbe; a harmadik az oszcilláló narratíva, amelynek fontos üzenete, hogy bár vannak és voltak nehézségek, de ott van a megoldás is. Az előadás során szó volt Philip Zimbardo pszichológusprofesszor időszemléletéről is, mely szerint a múltat lehet pozitívan és negatívan szemlélni, a jelenhez való hozzáállás hedonizmusra és fatalizmusra osztható, illetve a jövőbe tekintve lehet valaki célorientált vagy trancszendentális szemléletű. Ezek életbátorságra vezető optimális együttállása a múlt-pozitív, a mérsékelt jelen-hedonizmus és a célorientált jövőkép hozzáállás. Érdekességként hangzott el, hogy a magyarokra leginkább a múlt-negativizmus, a jelen-fatalizmus és a célorientált jövő jellemző.
Fotók: Alexandru Nițescu
