A Sulyok István Református Emlékkápolnánál Pál apostol filippibeliekhez írott levele III. részének 10. versét idézte beszédében Bán Alpár nagyvárad-rogériuszi lelkipásztor. Úgy fogalmazott: emlékezünk a halottjainkra, és sokszor ez az emlékezés arra késztet bennünket, különösen ha gyászban történik, hogy arra gondoljunk, hogy elmúlunk, semmivé leszünk, eltűnik az életünk. Hogy olyan az emberi lét, mint a lehulló sárga falevél. Lehet, hogy nagyjából ki tudjuk számítani, hogy hová fog esni, de úgyis mindegy.
Pál apostol viszont az élete vége fele, éppen a börtönben, amikor szembesül a saját életének mulandóságával, törékenységével, akkor nem erre fókuszál, nem erre figyel. Azt mondja inkább: „hogy megismerjem Krisztust”. Nem mintha nem ismerte volna, hiszen túl volt már három missziós úton, hajótörésen, mégis arra törekszik, hogy Krisztust megismerje, s az Ő feltámadásának az erejét és a szenvedéseiben való részesedését. Úgy gondol a saját megpróbáltatásaira, mint Krisztus szenvedéseinek a részére. Nem mint Isten igazságtalanságára, nem mint az események véletlenszerű egybeesésének szerencsétlen folyamatára. Így egészen más számára elviselni a fogságot, a börtönt, vagy azt, hogy sokszor az általa alapított gyülekezetek küzdelmeivel, nehézségeivel, töredezettségeivel kell hogy szembesüljön.
– kérte Bán Alpár.
A megváltás működik
A Steinberger-kápolnánál zajlott római katolikus szertartáson Szilágyi László állandó diakónus úgy fogalmazott: mindenszentek napja a remény ünnepe. A Jelenések könyvében ugyanis János, a próféta megszámlálhatatlan sokaságot látott, pálmaággal a kezében, fehér ruhába öltözve. Ez pedig azt jelenti, hogy nemcsak azoknak híres szenteknek, akik a katolikus naptárban külön ünnepet kaptak, hanem nagyon sok embernek sikerült a mennyországba eljutnia. Nem voltak önerőből tökéletesek, de elfogadták a megváltás ingyenes ajándékát az egyre teljesebb önátadás által.
– jelentette ki Szilágyi László.
A fotóra kattintva galéria érhető el.
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Csíkszék
