Ciucur Losonczi Antonius
Az eseményt beharangozó csütörtöki sajtótájékoztatón Böcskei László megyés püspök hangsúlyozta, hogy fontosnak tartják a kortárs képzőművészet népszerűsítését is az állandó kiállítások, illetve egyéb kulturális programok mellett. A művész műterme című tárlat kurátora, Sorina Jecza – aki néhány évtizede a román tudományos és kulturális közélet meghatározó személyisége – kifejtette, hogy az Interart Triade Alapítványt néhai férje, a híres temesvári szobrászművész, Jecza Péter (1939–2009) huszonkét éve hozta létre a román kortárs képzőművészet hazai és külföldi népszerűsítéséért, tevékenysége pedig a kultúra és a művészeti élet számos területére kiterjed. Sorina Jecza úgy fogalmazott: a művész műterme mindenkor előszeretettel jelent meg kiállítások témájaként.
Tekinthetjük a műhelyt a maga tradicionális, akadémiai értelmében a művész önkifejezésének és az alkotás létrejöttének helyszíneként, amelytől a léte függ, vagy az alkotói önkifejezés intim tereként is a vászonra felvive, mintegy önreflexióként; mindenesetre a műhely egy olyan metanyelven kommunikál a külvilággal, mint semmi más, mert az alkotói munka fizikai és lelki folyamatába enged bepillantani, meghatározza a művészt magát mint az önismeretének eszköze. „A műterembeli projekció, a művész önprojekciója. A műtermi szcenográfiával tulajdonképpen önmagát valósítja meg az alkotó, a műhelybe bevitt tárgyak és személyek, az apró fontos részletek az alkotói folyamat milyenségét határozzák meg, ráhangolnak magára az alkotásra”, vélekedett a kurátor. Megjegyezte: amúgy a püspöki palotában kiállított Böhm-gyűjteményben is találunk példát a művész műterme témára, hiszen Tibor Ernő művészbarátja, Macalik Alfréd Ullmann-palotabeli műhelyét, illetve egy alkotói pillanatot örökít meg kortársa, pályatársa életéből.
A meghívott 13 művész – Marius Bercea, Oana Fărcaş, Ion Grigorescu, Jakobovits Márta, Tincuţa Marin, Ana Maria Micu, Ioan Aurel Mureşan, Paul Neagu, Dan Perjovschi, Marilena Preda-Sânc, Cristian Sida, Ujvárossy László és Ujvárossy Kerekes Gyöngyi – más-más alkotói közegből reflektálnak (festészet, fotográfia, installáció, média) a műterem témára. Az utóbbi félszáz esztendő művészgenerációjához tartoznak ők, e közös, műhely-témára felfűzött műveik, az állhatatosság útjelző vallomásaiként születtek, születnek, míg a művész áthalad a múló időn. Műtermeikkel való bensőséges kapcsolatukba engednek bepillantani, ebbe a világba invitálják közönségüket, mondta Sorina Jecza.
