Idén június 21-én, szombaton tartották a helyi sváb közösség egész napos ünnepét a Nagyváradtól kilenc kilométer távolságra található, közigazgatási szempontból Biharszentandrás községhez tartozó Újpalotán. A Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt, a régió egyik legszebb szent hajlékaként számon tartott templom alapkőletétele 1824. november 9-én történt, az épületet olasz mérnökök a ferences rendi csodatévő szent sírja fölé épített páduai templom mintájára tervezték. Napjainkban körülbelül 370 sváb katolikus él a településen, tudtuk meg Láber Ferenc plébánostól.

A falu legkedveltebb és legjelentősebb népünnepélye, a Kirchweih – melyről még a kommunizmus idején sem mondtak le a helyiek – hagyományos módon a felvonulással kezdődött, délelőtt 10 órakor az újpalotai Wilde Rose Mini, a nagyváradi Sonnenschein, a szatmárnémeti NDF-csoport, a váradi NDF-kórus (karvezető Nagy Viola), a váradi Enzian tánccsoport (koordinátora Fábián Mónika, koreográfusa Szilágyi Annamária), a nagyjécsaiak (Temes megye), a zsombolyaiak (Temes megye), a váradi Rosmarein tánccsoport (vezetője Fábián Mónika, koreográfusa Szilágyi Annamária) és az újpalotai Wilde Rose (felkészítő Tencuț Angela, koreográfus Szilágyi Annamária) tánccsoport részvételével. A népviseletbe öltözött gyerekek, fiatalok és felnőttek Újpalota utcáin végighaladva, egy rezesbandával a nyomunkban kürtölték világgá a jeles eseményt, és ez alkalomra költött tréfás mondásokkal hívogattak a búcsúba. A népi játék „szabályai” szerint a játékvezető megkérdezte az „első legényt”: Jonge, wat han mir heit? (Legények, milyen nap van ma?). Kirchweih! – harsogott a válasz.

A déli szentmise főcelebránsa és szónoka Fejes Rudolf Anzelm premontrei apát volt, aki arról elmélkedett, hogy a 21. században élő emberek miért nem tudják megérteni Páduai Szent Antal csodáit és cselekedeteit. Az ünnepi szertartás végén körmenetet tartottak a templom körül az Oltáriszentséggel.

Ezt követően a jelenlevők a Frimont János Mária-emlékműhöz vonultak, ahol Tencuț Angela, a Német Demokrata Fórum (NDF) helyi szervezetének elnöke köszöntötte az emlékezőket. Gróf Frimont János Mária 1819-ben kapta meg a települést, és lett a birtokosa. Ugyanebben az évben nevezték ki a velencei tartomány főparancsnokának, Pádua székhellyel, ahol elmélyült benne Szent Antal tisztelete. 1821-ben a nápolyi királyt egy lázadásban megfosztották trónjától, és Frimont főparancsnok kapta a megbízást a lázadók megfékezésére. Rietti és Antrodocco között volt a döntő ütközet, ahol kilőtték alóla a lovat. Ekkor megfogadta: ha megmenekül, templomot épít Újpalotán. A lázadást leverte, és a királytól az antrodoccói herceg címet kapta. Így aztán az olasz tervezőknek utasításba adta, hogy „belül a templom közönséges kereszt formára épüljön, de kívül a falak legtöbbre becsült érdemrendemnek, a csapatkeresztnek ábrázolják majd az alakját, középpontjából kifelé szélesedő, négyágú rajzban”.

A koszorúzások és főhajtások után a művelődési házban terített asztal várta a vendégeket és a családjaikhoz hazalátogató vendégeket. Ám ezzel a programok még nem értek véget: a közelben felállított szabadtéri színpadon a délelőtti hívogatókor már szerephez jutott kultúrcsoportok követték egymást. Végül pedig Cornel Ogrean zumbaoktató buzdított táncra mindenkit, kicsiket és nagyokat egyaránt.