Lyme-kór: egy apró csípés, amelyet nem szabad félvállról venni
Lyme-kór: egy apró csípés, amelyet nem szabad félvállról venni

Fotó: Pixabay

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben

A kullancscsípés sokszor ártalmatlan, bizonyos esetekben azonban súlyos fertőzést, Lyme-kórt is okozhat. Hogyan előzhető meg, mikor kell orvoshoz fordulni, és miért nincs mindig egyetértés az antibiotikumos kezelés szükségességéről? Cikkünkben a legfontosabb tudnivalókat foglaltuk össze, két nagyváradi édesanya tapasztalataival kiegészítve.

A nyári hónapokban lényegesen több időt töltünk a természetben. Egy kirándulás, kerti munka vagy családi piknik azonban nemcsak kikapcsolódást jelenthet, hanem kellemetlen velejárója is lehet: a kullancscsípés. Ez gyakran észrevétlen marad, miközben egyes kullancsok súlyos fertőző betegségeket is terjeszthetnek. Ezek közül a legismertebb a Lyme-kór.

A Lyme-kórt a Borrelia burgdorferi baktérium okozza, amely fertőzött kullancs csípésével jut az emberi szervezetbe. A betegség legjellemzőbb korai tünete a csípés helyén megjelenő, fokozatosan növekvő, gyűrű alakú bőrpír, az úgynevezett vándorló bőrpír, amelyet láz, fejfájás, fáradtság és influenzaszerű panaszok kísérhetnek.

Kezelés nélkül a fertőzés továbbterjedhet, és hónapokkal később ízületi gyulladást, szívproblémákat vagy idegrendszeri szövődményeket is okozhat.

A kullancsok elsősorban áprilistól szeptemberig aktívak, de enyhe időjárás esetén az év más időszakaiban is találkozhatunk velük. Nemcsak erdőkben és mezőkön fordulnak elő, hanem parkokban, kertekben, bokros területeken, sőt a lakóházak környezetében is. Éppen ezért a megelőzésre minden szabadtéri program során érdemes odafigyelni.

A szakemberek azt javasolják, hogy természetjáráskor viseljünk zárt cipőt, hosszú nadrágot és lehetőleg világos színű ruházatot, amelyen könnyebben észrevehető a kullancs. Érdemes a kijelölt ösvényeken maradni, kerülni a magas füvet és a sűrű aljnövényzetet, valamint piknikezéskor takarót használni, tehát ne üljünk közvetlenül a földre.

A szabadtéri program után célszerű mielőbb lezuhanyozni, majd alaposan átvizsgálni az egész testet. Különös figyelmet kell fordítani a fejbőrre, a fülek mögötti területre, a hónaljra, a köldökre, a derékvonalra, a lágyékhajlatra és a térdhajlatra. A ruházatot, a hátizsákot és a háziállatokat is érdemes átnézni, mert a kullancsok ezekkel is bejuthatnak az otthonunkba.

Ha kullancsot találunk a bőrben, fontos, hogy azt minél hamarabb eltávolítsuk. Erre a legalkalmasabb egy finom végű csipesz, amellyel a kullancsot a bőrhöz a lehető legközelebb kell megfogni, majd egyenletes mozdulattal, csavarás nélkül kihúzni. Ezután a csípés helyét fertőtleníteni kell. Kerülni kell az olyan házi praktikákat, mint az olaj, az alkohol, a vazelin vagy más anyagok használata, mert ezek növelhetik annak kockázatát, hogy a kullancs fertőző anyagot juttasson a szervezetbe.

Eltérő tapasztalatok

A kullancscsípés ellátásában ugyanakkor jelentős különbségek tapasztalhatók, ezt két nagyváradi édesanya története is jól szemlélteti.

Az egyik édesanya néhány hete kislányával egy nagyváradi állandó ügyeleti központban járt, miután kullancsot találtak a gyermek bőrében. Elmondása szerint a kullancs még nagyon kicsi volt, és valószínűleg csak néhány órája csíphette meg a kislányt. Az orvos eltávolította a kullancsot, majd hétnapos megelőző antibiotikum-kúrát írt fel arra az esetre, ha a kullancs Lyme-kórral lett volna fertőzött. A család háziorvosa ezzel szemben úgy vélte, hogy ötnapos kezelés is elegendő lett volna. A gyermeknél a csípést követően három héttel vérvizsgálatot is javasoltak. Az édesanya felvetette, hogy inkább magát a kullancsot vizsgáltatná be, ám azt a választ kapta, hogy ez több száz lejbe kerülne. Mint fogalmazott, úgy érzi, ez is egy olyan kérdés, amelyben az orvosok véleménye sem mindig egyezik.

Egészen más tapasztalatokról számolt be egy másik nagyváradi édesanya, akinek Olaszországban és Svájcban is kellett már kullancsot eltávolíttatnia. Elmondása szerint egyik országban sem írtak fel megelőző antibiotikumot. A kullancsot szakszerűen eltávolították, fertőtlenítették a csípés helyét, majd arra kérték a szülőket, hogy a következő hetekben figyeljék a bőrelváltozásokat és jelentkezzenek orvosnál, ha növekvő piros folt vagy egyéb tünet jelentkezik. Olaszországban a kullancs laboratóriumi vizsgálatát is automatikusan elvégezték, és azt ígérték, hogy értesítik a családot, ha fertőzést mutatnak ki. Az ellátás költségét az utasbiztosítás megtérítette, de az édesanya szerint európai egészségbiztosítási kártyával fizetni sem kellett volna.

A két történet jól mutatja, hogy a kullancscsípés utáni teendők országonként, sőt olykor orvosonként is eltérhetnek. Abban azonban minden szakember egyetért, hogy a kullancs mielőbbi eltávolítása, a csípés helyének megfigyelése és a gyanús tünetek esetén történő orvosi vizsgálat a legfontosabb.

Mikor van szükség antibiotikumos kezelésre?

Még az orvosi gyakorlat sem egységes abban, hogy szükséges-e antibiotikumos kezelés minden kullancscsípés után. Egyes nemzetközi ajánlások szerint a megelőző antibiotikumos kezelés csak meghatározott esetekben indokolt: például, ha bizonyítottan Lyme-kórt terjesztő kullancsot távolítottak el, a kullancs legalább 36 órán keresztül a bőrben volt, vagy olyan helyen szedtük össze az élősködőt, ahol már bizonyított Lyme-kóros eseteket regisztráltak. A kezelés az eltávolítást követő 72 órán belül megkezdhető.

Az antibiotikum alkalmazásáról minden esetben orvos dönt.

A csípést követően legalább egy hónapig ajánlott figyelni az esetleges tüneteket. Ha a csípés helyén egyre növekvő bőrpír jelenik meg, vagy láz, hidegrázás, fejfájás, izom- és ízületi fájdalom, szokatlan fáradtság, szívdobogásérzés vagy idegrendszeri panaszok jelentkeznek, mielőbb orvoshoz kell fordulni. A Lyme-kór laboratóriumi vizsgálatokkal igazolható, és időben felismert esetekben antibiotikumos kezeléssel eredményesen gyógyítható.

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben