BN-összeállítás
Két évvel ezelőtt lelkesen készültek gyülekezetünk fiataljai Nemzeti ünnepünkre, de akkor sajnos a kibontakozó járvány és az ahhoz kapcsolódó rendelkezések miatt csak egyszerű koszorúzás lett a megemlékezésből, mint ahogy tavaly is csak szerényebb ünneplésre kerülhetett sor. Idén azonban már megtelt templommal és méltó ünnepi műsorral hajthattunk fejet Jankafalván is az 1848-as forradalom hősei előtt a március 20-án, vasárnap délelőtt megtartott ünnepi istentiszteleten.
Az istentisztelet kezdetén a felnőtt énekkar szolgálatában Kádár Ferenc Békeima című éneke csendült fel. A szolgálatot végző Jakó Sándor Zsigmond lelkipásztor a 77. Zsoltárból vette az alapigét. Az igehirdetésben elhangzott, hogy az óegyházi rend alapján Oculi vasárnapját ünnepeljük a 25. Zsoltár sorai alapján: Szemeim állandóan az Úrra néznek, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából. Ma a szabadító Istenre figyelünk, az Ő szabadítására várunk, s most ez különösképpen is hangsúlyossá válik ezen a vasárnapon, hiszen az 1848-as szabadságharc kitörésére is emlékezünk, valamint a mellettünk dúló háború miatt az egész világ, így mi is vágyunk az Úr szabadítására, hogy megszabadítson a háború félelmétől és pusztításától bennünket. Imádkozzunk azért, ami a kórus énekében is elhangzott: Uram add, hogy béke legyen. Éppen a mostani idők szörnyű képei - csataterek, romokban heverő városok, nyomorban és félelemben lévők, vagy éppen elvérzett életek - mutatják meg kijózanító valóságosan, hogy elődeinknek mennyi szenvedésen, fájdalmon és áldozathozatalon kellett általmenniük, ahhoz, hogy mi ma ünnepelhessünk és békében megemlékezhessünk. A szabadító Isten keresésében és kérésében pedig legjobb eszközünk az imádság. Az imádkozó zsoltáros arra tanít meg, hogy nincs az a tengernyi nyomorúság, könny, fájdalom, kétség vagy félelem, amelyen keresztül Isten ne készítene utat nyomorúságba jutott szívünkhöz. Éppen ezért sem 48-as őseink, sem a mi segítség után kinyújtott kezünk nem levegőt markol, hanem a Megmentő értünk általszegzett kezét, hogy ne a pokol kínja, hanem a menny boldogsága várjon ránk!
Az igei szolgálat után következett a jankafalvi IKÉ-sek, vallásórások és a furulya csoport közös műsora. Az ifjak és gyerekek színvonalas műsor keretében idézték fel az 1848. március 15.-i eseményeket, majd az ő vezetésükkel vonult ki az egész gyülekezet a templomudvaron lévő 48-as kopjafához. Itt furulyaszó kíséretében a megemlékezés koszorúját helyezte el a Jankafalvi RMDSZ nevében Igazság Zsolt helyi tanácsos és Orosz József, valamint a Református Egyházközség nevében Jakó Sándor Zsigmond lelkipásztor és Sabó Annamária főgondnok. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével zárult a templomkertben. Hála legyen Istennek, hogy meghitten és békében emlékezhettünk ismét hőseinkre!
