Tóth Gábor

A filharmónia hónapok óta egyre szembetűnőbben és gyakrabban hígítja műsoraiban a konzervatívnak ítélt nagy elődök repertoárját más zenei tartalmakkal, és láthatóan ilyenkor nem sajnálja a költségvetést sem nagyobb számú vendégművészre. Mostani koncertjükön pl. egy kalap alatt olasz opera, angol romantika, orosz műdal, román népi muzsika ihlette kortárszene, ’60-as évekbeli amerikai jazz, stilizált cirkuszi zene és ír folklór szerepel A szerelem zenéje tematikus cím jegyében, mégpedig egy román népi hagyományban gyökerező tavaszváró, fiatal szerelmesek napja, az ún. február 24-i dragobete alkalmából.

Következetesen műfaji képzavart teremtett továbbá az utóbbi időben a filharmónia azzal, hogy hangzatosan felnagyítva vokál-szimfonikusnak nevezi minden egyes olyan koncertjét, amelyen bármilyen hangszeres formáció mellett akár egy énekhang is megszólal valahol. Mivel a műsoron elhangzó hét darab átiratainak készítőit, továbbá a művek és a négy szólista pontos párosításait sem közölte a zeneintézmény, ezért megkérdeztük erről Romeo Rîmbu karmestert, aki elmondta, hogy a darabok döntő részét Sorin Petrescu hangszerelte meg vagy át. Emellett Rîmbu azt is elárulta, hogy saját, dirigensi indíttatásból hozzátoldott a nyitányhoz, a koncertet indító Donizetti Szerelmi bájitalának rövid előjátéka ugyanis organikus operafaktúrájából adandóan nem koncertszerű fináléjú, ezért a karmester egy reprízjellegű témavisszatéréssel és egy néhány akkordnyi szolid kadenciával egészítette azt ki, hogy kellően lecsengjen a vége.

Elgar Salut d’amour c. rövid kamarazenekari faktúrájú kompozíciója következik másodikként a műsorban, ennek árnyékosabb testvérdarabja, a Sospiri épp tavaly novemberben hangzott el a filharmónia koncertjén. A további művek – egy kivétellel (Porter-vibrafonverseny) – a meghívott Sorin Petrescu adaptációi. Sorin Petrescu és Doru Roman egyébként mindegyik további darabban is közreműködik valamilyen szólóformában a zenekarral, máris a következőben, a Fekete szemek (Ocsi csornije) c. orosz örökzöld románcban. A Dave Brubeck Quartet 1961-es jazzalbumának nyitódarabjában, It’s a Raggy Waltz, minden bizonnyal Sorin Petrescu zongoraszólója dominál majd. Ezt az idén 85. életévét töltő kortárs román zeneszerző hölgy, Irina Odăgescu eredetileg vegyes karra és ütősökre írott munkája, De dor și de voie bună op. 67-es ún. poéma-szvitje követi, szintén Petrescu-adaptáció, olyannyira, hogy nincs benne kórus, hanem egy szoprán szólista. Egy igazán friss mű (2012-es), a nyugat-kanadai (Brit Columbia) fiatal ütőhangszeres komponista Joe Porter tulajdonképpeni vibrafonversenye, The Traveling Carnival következik a sorban Doru Roman szólójával, a zenekarból is kiegészülő bőséges ütőhangszeres háttérmunkával (jazz, latinzenei és rock elemek is keverednek ide). A cím tulajdonképpen a szerző gyermekkori kisvárosi vándorcirkusz-élményeire utal, hallhatjuk benne pl. a híres cirkuszi induló – Julius Fučík A gladiátorok bevonulása – foszlányait, vagy a szomorú bohócot. Végül ír stilizált népi muzsika szárnyain szelhetjük át az Atlanti-óceánt egy új világ felé, vágyakkal és reményekkel telve, a szvitjellegű Winter’s Crossing album négy válogatott számával, ismét Petrescu és Roman szólóival kiegészülve. Itt Nagy Kálmán koncertmester hegedűjátéka veszi majd át az eredeti szólófuvola-szerepkört, amit egyébiránt Sir James Galway számára szánt a szerző, Phil Coulter. A Trio Contraste maga is játssza ezt, most innen épp hiányzó fuvolistájukkal, Ion Bogdan Ștefănescuval, aki nemrég, január közepén külön szólistaként lépett fel a filharmóniában.

A szólistákról külön is szólva, Sorin Petrescu (zongora, sz. 1959, Temesvár) és Doru Roman (vibrafon, xilofon és további ütőhangszerek, sz. 1963, Temesvár) nemzetközileg elismert hangszeres előadók, mindketten a temesvári filharmónia művészei, a kortárszene elhivatott népszerűsítésére alakították 1986-ban Temesváron a Trio Contraste kamaraformációt. A román kortárs zene mellett szintén elkötelezett Romeo Rîmbu karmesterrel is régre nyúlik vissza gyakori együttműködésük, itt Nagyváradon legutóbb 2019-ben koncertezett közösen a filharmóniában Rîmbu, Petrescu és Roman. A 62 esztendős Gavril Ţărmure, aki most különös szerepkörben, népzenei énekmondó-csujogatóművészként lép színre az Odăgescu-darabban, főállásban kulturális menedzserként a besztercei művészeti élet kovásza, eredetileg harsonaszakon diplomázott, a besztercei koncertszervező egyesület (Societatea de Concerte Bistriţa) alapítója és vezetője. Romeo Rîmbuval bő két évtizedre nyúlik vissza szakmai kapcsolatuk, hiszen a dirigens egyben alapító tagja a besztercei zenei évadokra időszakosan összeálló, 1999-ben alakult Új Erdélyi Zenekarnak (Noua Orchestră Transilvană). Romeo Rîmburól, aki a váradi filharmóniát az 1990-es évek legelejétől kezdte el főállásban dirigálni, ritkán mondjuk el, hogy eredeti szakmája szerint oboaművész, még ritkábban, hogy 1959-ben, az ország észak-keleti csücskében (Dărăbani) született. Nem illetlenségből, hanem méltó zárásként hagytuk a végére Ancuţa Pop fiatal szopránt, aki üdítő, energikus hangszínével csatlakozik a 60 körüli férfiművészek társaságához. Ancuţa Pop, a filharmónia énekkarának tagja, most az Odăgescu-darab kórus nélküli átiratában egy teljes vegyes kar helyett lép színre szólóban. Ancuţa énekléséről nemcsak a váradi hallgatók tudnának mesélni, hanem maga Ennio Morricone is, ha még az élők között lehetne a mester, hiszen ő maga kedvelte meg Ancuța hangját-karakterét, és kérte fel szólózni, amikor évekkel ezelőtt a váradi filharmónia kórusa több ezer fős közönségű megakoncerteken egészítette ki az olasz maestro európai turnéjának nemzetközi előadói apparátusát. Jegyek online is válthatók (bilete.ro, filharmonicaoradea.ro), a további érvényben lévő koncertlátogatási megkötéseket meg már tetszenek ismerni.