Tóth Gábor

Kísérleti előadásról beszélünk, mert nem szokványos koncertet tartott ezúttal a filharmónia, hanem egy oktatóhangversenyt a felnőtt közönségnek. Vezényelt és egyben moderátor/bemondó volt Toadere Kovács Dalma, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa, aki korábban a kolozsvári zeneakadémián végezte karmesteri tanulmányait. Peti Tamás Ottó, a Kolozsvári Magyar Opera művésze olyan néger spirituálékat énekelt intermezzókként, melyek kapcsolódtak a zeneszerzőt ért amerikai hatásokhoz. A saját magáról egyes szám első személyben mesélő komponistát, Antonín Dvořákot Bogdan Bob Rădulescu kolozsvári színész alakította, általa számos magánéleti, szakmai vonatkozású monológot hallhattunk – dokumentálttól a szubjektívan továbbgondoltig – a cseh mester életének amerikai időszakából/-ról.

Voltaképp kifogyhatatlan kincsesbányává válik a tudósító számára az, ahogyan a filharmónia az utóbbi időben különféle – művészeti teljesítményt, szervezést-működést, műsorpolitikát érintő – mellékvágányokra téved, s ezzel provokálja konzervatív értékrendű jóindulatú maradék közönségrétegét. Amíg lehet, szóvá is kell tenni, mi zajlik itt, mivel nem egy magánkézben lévő zenei társulatról beszélünk, hanem a várost, jobban mondva a megyét kulturálisan, ráadásul nyilvános előadásokkal képviselni hivatott, állami közpénzből funkcionáló zeneintézményről, továbbá annak közvetlenül érintett fizető közönségéről. A filharmónia múlt csütörtöki újítási precedensteremtésével kapcsolatban önmagáért beszélt a 70 százalékban üres nézőtér, de a fennmaradó 30 százaléknyi közönségtől a „koncert” utáni távozás közben is sok morgolódás, ironikus megjegyzés szólt a lépcsőfordulókban. Mennyiségileg arányosan ugyanennyi, tehát nagyjából 30 százaléknyi zene szólt ugyanis csütörtök este a filharmóniában, a többi mesebeszéd volt, meg némi úgynevezett interakció (kicsit megénekeltették a Go Down Moses c. spirituáléban a publikumot). Nem volt hallható elejétől végéig Dvořák egyetlen műve vagy tétele sem, bár a IX., Újvilág szimfónia megszólaló részletei (főként témabemutatások) jól kidolgozottak voltak a zenekar és a karmester részéről, illetve a nyitányként szólt op. 46, no. 8-as Szláv tánc töredéke is. Nagy kár tehát, hogy semmi egészet nem hallhattunk. Mindazonáltal értékelendő a karmester alaposan kidolgozott ötlete, hogy Dvořák Amerikában töltött éveinek jól dokumentáltan megmutassa zenei kölcsönhatásait (indián, néger zenei gyökereit, inspirációit, meg még egy hasonlatot Beethoven IX. szimfóniájának rokonritmikájú scherzójából is), magyarázatokkal, életrajzi adalékokkal, a már említett Rădulescu narrációjával (ezúttal tehát román nyelven), de a heti matinéjellegű leckekoncert-témát teljes egészében átültetni és összemosni a csütörtök esti nagykoncerttel, az már a filharmónia sara. Az eseményen közreműködött még egy VII. osztályos váradi hegedűs diák, Alex Lucaciu is, aki az op. 100-as szonatina II. tételének elejét játszotta ügyesen, a karmester zongorakíséretével. Bemondani egy dolog, de az lett volna a minimum, hogy legalább a neve feltüntetésével megtiszteljék a fiatalembert, hiszen fellépett, közönség elé állt – a műsorlap, plakát a koncert elmúltával zenetörténeti dokumentum.