A szakpszichológus maga is sorsfordító generációnak nevezte jelen társadalmunkat, amelyet egyre jobban érdekel a pszichológia,

Ehhez hozzájárul az is, hogy a pszichológia tudománya, a lelki mozgatórugókról és traumákról való gondolkodás egyre inkább a közbeszéd részévé vált.

Generációkon átívelő családi tapasztalatok

Önmagunk és kapcsolataink megértésében fontos szerepet játszanak a generációkon átívelő tapasztalatok. Ezek nem feltétlenül negatívak – az előadás címe sem a pozitív családi minták megtörésére utal. A szakember egy kellemes háttérzenéhez hasonlította a transzgenerációs mintákat,

Egy-egy ilyen „zavar” egészen a primér, kisgyerekkori tapasztalatokig is visszavezethető (nem hiába mondják: „minden a gyerekszobából indul el”). A gyermekek számára a „gügyögések” – még ha felnőtt ésszel talán haszontalannak is tűnnek – nagyon is jelentősek, hiszen érzelmeket közvetítünk, azt mutatjuk feléjük: fontosak. Ezek a kisgyerekkori élmények – legyenek pozitívak vagy negatívak – az identitásunk részévé válnak,

Egy kisgyermek nem tudja felismerni azt, hogy szülei épp elfoglaltak vagy nehéz helyzeten mennek keresztül, ő csak érzelmi jelenlétük hiányát érzékeli, azt, hogy ő nem fontos számukra.

– fogalmazott az előadó.

Ugyanakkor nem csak a szülők viselkedése hat a gyermekekre, hiszen ők is azt adják át tudatalatti módon, amit a saját szüleiktől kaptak:

Mint ahogy a szakember rámutatott: a párkapcsolatban fontos ismerni nemcsak önmagunk, hanem társunk kötődési mintáját is. Egy szorongó, ambivalens módon kötődő személynek például nagyon sok visszajelzésre és megerősítésre van szüksége, mivel a saját belső biztonsága a másiktól függ.

– jegyezte meg a pszichológus, aki a komoly témákat olykor egy standupos humorával ellensúlyozta, illetve a mindennapi életből vett esetekkel támasztotta alá az elméletet.

Időigényes és fájdalmas folyamat a trauma feldolgozása

A negatív családi mintákkal lehet azonosulni és ellenazonosulni is: például egy alkoholista szülő gyereke is az alkohollal próbálhatja oldani felnőttként a feszültséget, vagy éppen azért tartja távol magát az italtól, mert nem akarja követni a mintát.

A trauma feldolgozása időigényes és fájdalmas folyamat, a minta megtörése szorongással tölthet el – mutatott rá az előadó. Megfogadhatjuk, hogy szülőként soha nem mondjuk ki azt a bizonyos mondatot, ami nekünk annak idején fájt, mégis megtesszük, az érzelmileg töltött helyzetben ugyanis nincs lehetőség arra, hogy végiggondoljuk, hogy mi is történik, zsigerből reagálunk a régi minta szerint – jegyezte meg Orvos-Tóth Noémi.

Családunk érzelmi klímája, a generációkon átívelő érzelmi hiányok beépülnek az identitásunkba, de arra is hatnak, hogyan reagálunk a stresszhelyzetekre:

Ugyanúgy a családi mintákból hozzuk a nemi szerepmintákat is, ezek eltérő mivolta is konfliktusokhoz vezethet. A konfliktusok azonban nem mindig rosszak, hiszen tanulhatunk is belőlük – a kapcsolatokban viszont fontos, hogy ezek után az „elhangolódások” után visszataláljunk a másikhoz, legyen szó párkapcsolatról vagy gyermeknevelésről.