A késő őszi kert legfontosabb feladata az ültetés, mert ilyenkor dolgozik a talaj alatt a legtöbbet a gyökérzet – emelte ki Huszár Antal, a Partiumi Falugazdász Hálózat falugazdásza. Mint elmondta, ha saját tapasztalat alapján kell rangsorolni a novemberi teendőket, akkor a facsemeték elültetése kerül az első helyre, feltéve, hogy szerepel a terveink között.
Bár az ültetési időszak akár decemberig is elhúzódhat, a frissen kitermelt faiskolai csemetét minél előbb a földbe kell tenni, mert minden nap, amit tárolásban tölt, visszaveti a fejlődésben.
A gyümölcsfák, bokrok, díszfák vagy akár a szőlő és a rózsa gyökérzete télen is aktív, és már 2-3 Celsius-fokos talajhőmérséklet mellett növekedésnek indul.
– magyarázta a gyümölcskertész. Az utóbbi évek száraz tavaszai miatt a márciusi ültetés egyre kockázatosabb: a friss csemete sokkhatást él át, és sokkal nehezebben indul meg. A szőlő és a rózsa ugyanakkor külön odafigyelést igényel. Őszi ültetéskor avarral, szalmával vagy földkupaccal kell védeni az oltási pontot, mert ezek a növények érzékenyebbek a fagyra.
– mondta Huszár Antal.
Az ültetés technikájára is külön szabály vonatkozik: ősszel a földet 15–20 centiméter magasan fel kell hantolni az oltási pont köré, tavasszal pedig tányéralakot alakítunk ki, hogy az esővíz megálljon a fa tövénél. A szőlőnél és a rózsánál még erősebb takarás szükséges – akár teljes fedés a földdel, komposzttal vagy avarral –, mert így a csemeték márciusra biztosan megerősödnek.
– tette hozzá a szakember.
A rend a legjobb védelem
A kert őszi „nagytakarítása” sokkal összetettebb feladat annál, mint amit elsőre gondolnánk – hangsúlyozta Huszár Antal. A falugazdász szerint a lomb, a gyümölcsmúmiák és a beteg ágak sorsa novemberben közvetlenül meghatározza, milyen fertőzési nyomással indul a következő év, de az sem igaz, hogy mindent el kell hordani a kertből.
– mondta. A szakember ugyanakkor kiemelte: általános esetben nincs értelme a lomb eltávolításának, mert a kórokozók spórái úgyis jelen vannak a talajban és a kéreg repedéseiben is. Sőt, a levelek visszagereblyézése a fa alá kifejezetten hasznos lehet. „A lomb remek mulcsréteg, ami javítja a talaj nedvességmegtartását, és védi a gyökérzónát a téli kiszáradástól” – tette hozzá a gyümölcskertész.
Vannak azonban olyan fertőzési gócok, amelyeket semmiképp sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ilyen például a moníliás szilva, amelynél a gyümölcs gyakran múmiává szárad, és rátapad az ágra. „Ezeket ősszel mindenképp le kell szedni. Ha fent hagyjuk, tavasszal látni fogjuk, hogy akár 20–30 centiméter hosszan is elgombásíthatja az ágrészt, a vessző ilyenkor feketedik” – figyelmeztetett.
Korábban írtuk
Trágyázás és metszés
Az őszi időszak másik meghatározó feladata a gyümölcsfák trágyázása, amely azonban csak akkor hatásos, ha helyesen végezzük – emelte ki Huszár Antal. Mint mondta, a szerves vagy istállótrágyát mindig lazított földbe kell kijuttatni, és gyakori hiba, hogy a hobbikertészek egyszerűen csak a fa köré szórják. „Ez is ér valamit, de óriási különbség, hogy a tápanyag szinte teljes egészében hasznosul-e, vagy csak a harmada” – fogalmazott.
A trágya akkor dolgozik megfelelően, ha legalább 2-3 centiméter földdel lefedjük: ha a felszínen hagyjuk, a nap és a szél kiszárítja, a nitrogén pedig elillan, így a trágya hatóereje jelentősen csökken. Ugyanakkor túl mélyre sem szabad bedolgozni, mert oxigén hiányában nem tud lebomlani.
A falugazdász szerint ősszel érdemes a korona alatti területet nagyobb, levegős ásással fellazítani, hogy az őszi eső könnyebben leszivárogjon a gyökérzónába. Tavasszal viszont már nem ajánlott mélyen bolygatni a talajt: ha szükséges, akkor csak apró, morzsalékos kapálást végezzünk, amely lezárja a felszínt és megakadályozza a kiszáradást.
Fotó: Forrás: megyeriszabolcskerteszete.hu
A beteg ágak eltávolítása és a tél eleji metszés szintén fontos teendő. Novembertől tavaszig párás az idő, ami kedvez a gombaspórák fennmaradásának, ezért minden megtámadott ágat le kell vágni, majd rézalapú lemosó permetezést alkalmazni.
– hangsúlyozta a gyümölcskertész.
A metszés időzítése azonban nem egységes: az almatermésűeknél – alma, körte, birs, naspolya – már el lehet kezdeni a visszavágást, de a 2-3 centiméternél nagyobb sebfelületeket minden esetben sebkezelő viasszal kell ellátni. A csonthéjasok – különösen az őszibarack és a kajszi – metszése viszont egyértelműen tavaszra marad, mivel ezek a fajok ilyenkor sokkal érzékenyebbek a fertőzésekre. Enyhén meleg télen korlátozottan ugyan már lehet metszeni a szilvát, cseresznyét és meggyet is, de a falugazdász szerint a legbiztonságosabb februárra időzíteni ezeket a munkákat.
A szőlőnél – főként a lugasok esetében – ilyenkor elvégezhető a nagyobb részek levágása, majd tavasszal egy utómetszéssel lehet kialakítani a végleges magasságot és formát.
A télre való felkészítés része az egzotikus gyümölcsök védelme is. Ezeknél a fajoknál különösen fontos a gyöktörzs melegen tartása, ezért szalma vagy istállótrágya használata kiváló módszer – emelte ki. A falugazdász szerint ez a természetes takaróréteg stabilan tartja a talaj hőmérsékletét, és megóvja a gyökérnyakat a kifagyástól. Hozzátette azt is, hogy ahol a kert nincs teljesen körbekerítve, ott a fiatalabb – 4-5 éves – fákat törzsvédő hálóval is szükséges óvni. „A nyulak ínséges időben a kérget is lerágják, ha kevés a táplálék a mezőn, ezért akár egyetlen tél is komoly kárt tehet a gyümölcsfákban” – zárta szavait a gyümölcskertész.
Dance
