Ciucur Losonczi Antonius
A dr. Böhm József váradi származású, Németországban élő magángyűjtő lenyűgöző anyagából válogatott, egy éven keresztül megtekinthető tárlat a születőfélben lévő erdélyi modern festőművészet kezdeti évtizedeibe nyújt betekintést olyan európai rangú művészek alkotásain keresztül, mint Mattis Teutsch János, Ziffer Sándor, Perlrott Csaba Vilmos, Szolnay Sándor, Tasso Marchini, Hans Eder, Henri Nouveau, Tibor Ernő vagy Balogh István.
A vernisszázson Lakatos Attila társkurátor köszöntött mindenkit, felidézve azt, hogy a kiállítás előkészületei nagyjából egy időben kezdődtek a püspöki palota felújításával. Böhm József, a gyűjtemény tulajdonosa, aki felajánlotta a megtekinthető műalkotásokat, akkor járt először az épületben, amikor még bőven zajlottak a munkálatok. Lakatos Attila arra hívta fel a figyelmet: az összegyűjtött anyag az erdélyi kultúra egy olyan szakaszához köthető, amikor valóban magas színvonalú művészetet sikerült előállítani, mely egyenrangú volt a születőben levő európai modern, avantgárd művészettel, a Böhm család pedig missziójának tekinti, hogy ezt hirdesse. Böcskei László megyés püspök a 102. zsoltárt idézte („Áldjad én lelkem az Urat, és ne feledd el, hogy veled mennyi jót tett”), kifejezve, hogy ő így éli meg ezt az alkalmat. Arra hívta fel a figyelmet, hogy Isten mennyi jóval ajándékozott meg minket, váradiakat, régieket és maiakat egyaránt, és menynyire áldásos, hogy mi ezeket élvezhetjük és töltekezhetünk belőlük. Személyes gondolatként elmondta: az elmúlt években sokszor felvetődött benne a kérdés: mennyi energiát, időt és pénzt kell fordítani a palota korszerűsítésére, és vajon valóban ezt kell-e tenni a mostani időkben? Gyakran kérdezték is tőle, hogy mire fogják használni. A válaszokat keresve, eszébe jutott az egyház küldetése, mely nemcsak arról szól, hogy el kell menni idegen országokba és megnyerni a még nem hívőket a kereszténységnek, hanem arról is, hogy Isten csodálatos világának életet adó üzenetét is meg kell jeleníteni akár képzőművészeti, zenei és egyéb alkotások révén is. Ha megnézzük, az elmúlt évszázadokban a váradi egyházmegyében is erről szólt minden. Volt építkezés és hanyatlás, mélypont és fejlődés. Megmaradás és szolgálat nemcsak a templomok falain belül, hanem a kultúrában, az oktatásban, a szociális területen, mindenhol. Az emberek minden korban próbálták kifejezni lelkük gazdagságát. „Amit mi most itt bemutatunk az érdeklődő közönségnek, ez is erről szól, számunkra pedig egy újabb lépés a tovább haladásban”, fogalmazott a főpásztor. Szólt az egybegyűltekhez Virgil Bercea görögkatolikus megyés püspök is, aki kijelentette: valahányszor a püspöki palotában vendégeskedik, úgy érzi magát, mintha a Tábor-hegyen volna, s az egyház ragyogásának lenne a tanúja.
Sajnos betegsége miatt Böhm József végül nem tudott eljönni Váradra, gondolatait fia, Márton olvasta fel. Elhangzott: a két világháború közötti erdélyi festészeti anyag már szerepelt kiállításon az Erdélyi Művészeti Központban Sepsiszentgyörgyön, a marosvásárhelyi Kultúrpalotában és a kolozsvári Bánffy Palotában, a Szépművészeti Múzeumban. A nagyváradi kiállítás azonban különleges öröm és esemény a családnak, mivel gyűjteményük néhány darabja 41 év távollét után látogat vissza szeretett városukba. Az itt kiállított, két világháború közti erdélyi anyagot Kós Károly transzilván szellemisége befolyásolta, mely szerint magyarok, románok, németek, zsidók évszázadok során létrehozott, sajátosan önmagukra utalt egyéni kultúrájának egysége hozta létre az erdélyi művészetet. De az erdélyi kultúra hármas egysége még jól kirajzolódik a két világháború közötti korszak szellemi értékrendjében is. A kommunista diktatúra idején már elkezdődött, és az utána következő időszak nagy elvándorlása azonban a szellemi értékek szétszóródásához vezetett – ennek egy lehetséges ellenszere a gazdag kulturális örökség tisztelete és bemutatása. A püspöki palota építtetője, Patachich Ádám püspök nagy művészetpártoló volt, és valószínűleg örömmel látja most odafentről, hogy utódja, Böcskei László a muzeológus csapatával a gyönyörűen felújított palotában áldozatos munkával támogatják a kultúrát az egyházok évszázados hagyományához hűen – írta üzenetében Böhm József.
Jakobovits Márta kerámiaművész felelevenítette, hogy valamikor a hetvenes évekre nyúlik vissza a Böhm-családhoz kötődő barátsága, amikor egymás nyitottságára, a művészetek iránti rajongására, tiszteletére, szeretetére rácsodálkoztak. Ő is kiemelte az egyház és művészet összefonódását az évszázadok folyamán, a vatikáni múzeumokkal vonva párhuzamot, ahol szintén nemcsak konkrétan a kereszténységgel kapcsolatos műalkotások vannak bemutatva, hanem minden, ami értékes, és gazdagítja a világ szellemi örökségét.
Az ünnepségen közreműködött a Kaganovskiy Eszter és Artur hegedűművész-házaspár.
Fotók: Alexandru Nițescu
