Tóth Gábor
Ezzel a hangsúlyosan későromantikus szimfonikus műsorral egyben úgy tűnik hosszabb stiláris kalandozások után kezd visszatalálni a filharmónia a zeneintézmény elnevezéséhez is méltó műsorválasztás fősodrába. A két kiválasztott alkotásban egyébként véletlenül közös vonás, hogy Csajkovszkij és Sibelius is harmincas évei legvégén írta most elhangzó művét.
A brit Paul Mann másodszor vezényel Váradon, legutóbb 2017 tavaszán dirigált itt, orosz műsort: Muszorgszkijt, Csajkovszkijt, Sosztakovicsot (IX. szimfónia). Mann a 1998-ban került be a nemzetközi koncertkörforgásba, amikor egy karmesterverseny-győzelem nyomán a Londoni Szimfonikusok asszisztens-dirigense lett. Itt olyan nem szokványos koncerteket is vezényelt, melyen pl. a Deep Purple együttessel dolgoztak együtt (ez lemezen is megjelent 1999-ben). A királyság és az öreg kontinens mellett azóta vezényelt már sokat Ausztráliában és Új-Zélandon, az Egyesült Államokban, a Távol-Keleten is. Volt a dániai Odense szimfonikusainak karmestere, jelenleg pedig az ukrajnai Lvivi (lembergi) Nemzeti Filharmonikusok állandó vendégkarmestere.
A moszkvai születésű Artur Kaganovskiy első mentora Isaac Stern volt. Kaganovskiy a New York-i Juilliard Schoolban végezte tanulmányait, mára méltán elismert nemzetközi pályafutása is innen bontakozott ki. Pályája során koncertezett neves zenekarokkal Európa-szerte, Észak- és Dél-Amerikában, Kínában, kamarazenélt pl. Pinchas Zukermannal, Zakhar Bronnal. Az elmúlt években több erdélyi zenekarral is fellépett szólistaként. Városunkban néhány éve folytatott értékes zenei kezdeményezései nyomán immár több is mint tiszteletbeli váradi. 2016 óta pl. a hegedűverseny-irodalom nagyjait vonultatta fel szólistaként itt a filharmóniával, szóltak hegedűjén ezen a színpadon Hacsaturján, Barber, Glazunov, Brahms, Elgar, Csajkovszkij, Mozart (no. 3) hegedűversenyei, legutóbb tavaly Vivaldi és Piazzolla (évszakok) is, de előfordult, hogy vezényelte is a zenekart. Kaganovskiy, aki egyben hangszerkészítő (hegedű, brácsa, cselló), egy 1720-as Carlo Antonio Testore építésű hangszeren (Ex Viktor Pikajzen) játszik. Kicsit másként összegezve: a kijevi hegedűművész Pikajzen ex-hangszerét a moszkvai Kaganovskiy szólaltatja meg a lembergi filharmonikusok brit karmesterének vezényletével – egy ilyen baráti összművészeti együttműködés példamutató a jelenlegi világi helyzetben.
Artur Kaganovskiy nagyon készséges volt, amikor a Sibelius-hegedűversennyel való személyes kapcsolatáról kérdeztük. Elmondta, régi a közös történetük a Sibelius-hegedűversennyel, és igen gyakran is adja elő: „Először akkor merültem egészen mélyre ebbe a versenyműbe, amikor a Juilliardon tanultam, később ez lett az ottani mesterképzés elvégzésére is a választott koncertem, de választottam ezt több nemzetközi hegedűversenyre is, melyeken később indultam, és amelyeknek díjazottja vagy nyertese is lettem. Ez egy hihetetlen igényeket támasztó versenymű szólistának, karmesternek és zenekarnak egyaránt. Úgy érzem, ebben a versenyműben hosszú, szinte soha véget nem érő ívekben kell gondolkodni és érezni, ami viszont jó lehetőséget ad arra, hogy elképzeljük és eltöprengjünk Skandinávia hatalmas tájain. Ebben a műben a kifejezés meglehetősen introvertált, miközben hihetetlen energiát rejt magában. Ugyanakkor nem tudjuk, hogy ez a felgyülemlett energia mikor fog hirtelen előtörni, akár egy viharos villámlás.” Magának a skandináviai természeti tájnak a zenei hangulatfestéséről szólva elmondta még, a darab „igazán nagy kihívást jelent a zene kolorisztikus megközelítésében. Ez egy teljesen más nyelv, mint Csajkovszkijé vagy Brahmsé. Számomra ez a versenymű kevésbé a dráma emberi aspektusáról szól, hanem inkább a drámaiságról a természetében, azon a tájon, ahol ez a gyönyörű zenemű megszületett”.
Ehhez tegyük mi hozzá, hogy ami majd a koncert második felét illeti, az emberi dráma tekintetében sem maradunk zene nélkül, hiszen Csajkovszkij IV. szimfóniája a lélek sorssal szemben folytatott vívódásait (az ismert, kezdő kegyetlen végzetmotívumból kiindulva) a legmarcangolóbb mélységekből az ujjongó magasságokig járja be. Idézzük itt Csajkovszkijt saját művéről egy 1877 decemberében kelt leveléből: „Még soha egyetlen korábbi zenekari szerzeményemmel sem volt ennyi munkám, de még soha nem bántam ilyen szeretettel egyetlen darabommal sem”.
Jegyek, információk: bilete.ro (ill. a Moscovei u. 5. sz. alatti jegypénztárnál), filarmonicaoradea.ro, facebook.com/filarmonicaoradea.
