Szolár Éva

A Szent László Kulturális Műhely szervezésében, értő közönség előtt Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő tekintette át az orosz–ukrán háborúhoz vezető fordulópontokat. Az előadó történeti mintázatokkal világította meg a hadászati törvényszerűségeket. Emellett a történések mélyebb összefüggéseiről, saját szabályaikat sem tisztelő nagyhatalmakról és csetlő-botló külügyérekről is hallhattak előadásában.
A szakértő kronologikusan tekintette át azokat a helyi és globális fordulópontokat, amelyek gyökeresen változtatták meg a történések menetét, valamint juttatták el az orosz–ukrán konfliktust jelenlegi stádiumába: egy lassú, felőrlő jellegű háborúba. Az árnyalt, soktényezős, lokális szempontokat is figyelembe vevő és az orosz álláspontot is értelmezni akaró elemzés folyamatosan magán viseli az „oroszpártiság” bélyegét, amellyel kapcsolatban az előadó fontosnak tartotta rögzíteni, hogy történelmi okokból ezen a vidéken „senki sem szereti az oroszokat”, hiszen „ötször harcoltunk velük”, de ezzel párhuzamosan a Nyugatban is számtalanszor csalódtunk. Kiemelte: amiről beszél az az összmagyarság érdekeinek kiemelésével történik. 

Fordulatok

Az orosz–ukrán háborúhoz vezető első – időtávban közeli – fordulat az 1989-90-ben bekövetkező rendszerváltozások és a Szovjetunió összeomlása voltak. Ebben a kontextusban kiemelt jelentőségű volt két megállapodás, amelyek Oroszország és Ukrajna, valamint a nemzetközi szereplők viszonyát rendezték. Egyrészt, azon atomfegyverek kérdése, amelyeket a volt tagköztársaságok területén (Ukrajna, Fehéroroszország és Kazahsztán) tartottak, másrészt a Fekete-tengeri flotta ügye. Előbbit három év intenzív tárgyalássorozat után 1994-ben sikerül rendezni a Budapesti Memorandumban keretében (Ukrajna megvált nukleáris fegyvereitől, amelyeket Oroszország területén található megsemmisítő üzemekbe továbbított. E lépésért cserébe az aláíró államok a memorandumban elismerték Ukrajna függetlenségét – a szerk.). A másik sokkal nehezebben megszülető, de a történések jelenlegi menetére közvetlenül ható egyezmény a Fekete-tengeri flotta 1997-es felosztásáról szólt. Ezt követően indul el Ukrajnában egyfajta demokratizálódás, amit a társadalomban a jólét és szabadság iránti elvárások kísérnek, de egyre világosabb, hogy a posztszovjet mentalitás sem tűnik el egyik napról a másikra. A volt tagköztársaságok vezetői ugyanazt folytatják a politikában, ami „a Szovjetunióban megszokott volt”, kiváltva a társadalom ellenszenvét. 
A másik fordulat Viktor Janukovics eltávolítása a hatalomból 2014-ben (Majdan). Janukovics nem írta alá az Európai Unióhoz való csatlakozási tárgyalások megkezdéséről szóló megállapodást, ami kisebb csoportok tiltakozásához vezetett. Az elemző ennél a momentumnál kiemelte a nyugati sajtó elfogult és torzító tudósításait: Kijev egy kisebb területén zajlottak a küzdelmek, amit a média felnagyított és úgy mutatott be, mintha az egész főváros és Ukrajna fellázadt volna Janukovics ellen. Ezt követően terjed ki az egész országra a tiltakozáshullám és hangzik el az Urmas Paet észt külügyminiszter szájából a méltán híres mondat: van valahol egy mesterlövész, aki mindkét oldalt lövi. A történet vége ismert: Janukovicsot elzavarják, új választásokat írnak ki. Röviddel a választások előtt a Krími-félszigeten szintén lázadás tör ki, kikiáltják a függetlenségét, majd kinyilvánítják az Oroszországhoz csatlakozást. Ekkor indul el az a folyamat, amikor az addigi meglehetősen szabad ukrán nyelvtörvényt megváltoztatják a kisebbségek kárára, ami elsősorban az orosz kisebbség ellenében történik, de ugyanúgy negatívan érinti a magyar, román, lengyel kisebbséget is. Miután Magyarország próbálkozásai az ügy rendezésére sikertelenek maradnak, másfél év után elkezdi blokkolni Ukrajna közeledését a nemzetközi szervezetekhez (EU, NATO). 

Kirobban a háború

A háború kezdetével kapcsolatban az előadó rögzítette: egy rendkívül szervezetlen, kaotikus állapotban lévő orosz hadsereg indított támadást. A forgatókönyv viszont – ugyanúgy mint 1956-ban – Ukrajna gyors lerohanása lett volna. Be is vonulnak a nagyvárosokba és azt várják, hogy megfélemlítik az ukrán társadalmat, a vezetés pedig elmenekül, de éppen az ellenkezője történik: az ukránok keményen ellenállnak. Majd pár héttel később egy újabb fordulat vezet a háború jelenlegi állásához: elkezdődnek, de Boris Johnson brit miniszterelnök kijevi megjelenésével hirtelen meg is szakadnak a béketárgyalások. Nem lehet pontosan tudni, mit mondhatott az ukrán vezetésnek, de következtetni lehet egy ígéretre: a végsőkig támogatni fogják Ukrajnát. Ezt követően jutunk el napjaink felőrlő jellegű, lassú háborújához. Somkuti történelmi példákon keresztül rámutat: az orosz hadsereg sosem volt arról híres, hogy olyan jól harcolt volna az első szakaszban, de szépen lassan mindig belejönnek. 

Ki fog előbb összeomlani?

Ha az oroszok elfoglalják Kijevet, akkor elkezdhetünk aggódni, mivel a nyugati szövetségesek gyakorlatilag semmit sem tudnak felmutatni hagyományos hadviselésben. Európa elfelejtette, hogy mi az a háború és ezzel párhuzamosan gyakorlatilag nincs hadiipara (a német Rheinmetall gyárt harckocsikat, de nagyságrendekkel kisebb számban, mint Oroszország). Eddig 180 milliárd dollárt költött a Nyugat az orosz–ukrán háborúra. Vlagyimir Putyin orosz elnök kapcsán aláhúzta: egy volt KGB alezredes gondolkodását nem lehet európai szemmel megérteni. Oroszországot nem lehet figyelmen kívül hagyni 6000 darab atomtöltete és hadserege miatt. Putyin a napokban elmondott beszédében is kifejtette, hogy új világrendet akar építeni, ennek pedig része lehet az európai határok átrajzolása is. Oroszország mindent megtesz, hogy Európát, valamint a NATO-t fellázítsa és fellazítsa, ami nagyon veszélyes lehet, az orosz célokra óvatosan kell nézni – mutatott rá.
Bár a nyugati várakozások a legjobb forgatókönyvvel számolnak, azaz Oroszország összomlását várják, de ennek nagyon kicsi az esélye Somkuti szerint. Kifejtette: előfordulhat a Prigozsin-esethez hasonló lázadás, ami Putyin hatalmának végét jelentheti. Prigozsin „kivégzésével” kapcsolatban rámutatott: több más forgatókönyv mellett fennáll a lehetősége annak is, hogy a francia titkosszolgálat követte el a Wagner afrikai szerepvállalása miatt. A legrosszabb forgatókönyvre is készülni kellene, miszerint az oroszok győznek. Ezalatt nem egy klasszikus katonai győzelmet kell érteni, amikor a csatamezőn teljesen megsemmisítik az ellenfél erejét – húzta alá Somkuti. Sokkal nagyobb esélye van az ukrán hadsereg, társadalom és gazdaság összeomlására, ami a nyugati elemzők fejében meg sem fordul. Jelenleg az ukrán gazdaság 70 százalékát a külföldi támogatások adják, de a hadsereg is összeomolhat, hiszen már 50 év felettieket visznek katonákat, de hallani történeteket 18 év alattiak behívójáról is. Ha a hadsereg összeomlik, akkor nem lesz többé fegyveres erő, ami ellenáll a hódítóknak. 

Vezetési válság Nyugaton 

Amit biztosan tudunk, hogy az oroszok el akarják érni az ukrán vezetés eltávolítását, akár fegyveres erővel. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok vezetésében sem stabilizálódik a helyzet, ahol olyan példák említhetők, mint Donald Trump vagy Joe Biden indulása körüli kérdések vagy a republikánusok segítségével a napokban megbuktatott Kevin McCarthy házelnök ügye. A nyugati béke legfőbb szponzora az Egyesült Államok, ezért egyértelműen negatív következményekkel jár egy vezetési válságokkal küszködő, gyengülő hegemónia, amikor a másik oldalon ott áll egy szereplő, aki meg akarja változtatni a status quot. A nagyhatalmak ráadásul a saját maguk által felállított szabályokat sem tartják be, ami veszélyes vizekre tereli a nemzetközi politikát. Ezzel párhuzamosan Somkuti Bálint sokféle példán keresztül mutatta be a külpolitikai vezetők csetléseit-botlásait, a nemzetközi diplomáciában szükséges alapvető kompetenciák hiányát és ezek következményeit a háború összefüggésében.