Tóth Gábor
A koncert egyben emlékezés volt a 250 éve Nagyváradra érkezett Szent Orsolya rendre. Ilyenformán a barokk zeneműtétel-csoportokat keretezve Szeghalmi Emese részleteket olvasott fel a 2016-ban megjelent „...fogadok örök szegénységet, tisztaságot és engedelmességet...” – A Szent Orsolya rend nagyváradi házának krónikája (1772–1945) című rendtörténeti kötetből (kiadó: Varadinum Script és Nagyváradi Római Katolikus Püspökség). Ezzel felidézve az alapítást, az orsolyiták korabeli Váradra érkezését, a tanító rend ígéretes váradi kibontakozását, de ízelítőt adva az orsolyiták egyházi/világi élet- és értékszemléletéből és gyakorlatából is. Mindennek nyomán láttatva a tiszteletreméltó, a világ mindenkori jobbítását célzó leánynevelési és oktatási vállalásokat – egészen a végkifejletig: mindez ma már csak emlék Nagyváradon.
Az Ars Sacra fesztivál kimondott célja a kultúra mélyén lévő szakralitás felszínre hozatala, idei összegző mottója pedig a szokottnál hangsúlyosabban is békeszándékú: „Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket" (Jn 13, 3). Ebben a szellemiségben kapcsolódott az orsolyiták jóakaratú értékrendjének megidézése is az elhangzott zeneművek lelkületéhez. A barokk repertoár a jelenbe idealizáltan olyan világot emelt át, melyben a történelemben talán még utoljára a hétköznapi világi szemléletben is jelen volt a szakralitás értékkeresésének igénye, amit mára szinte mindenből sikerült száműzni.
A műsor nyitásában a Szeghalmi Emese által intonált introitus (Örvendezzünk, mindnyájan az Úrban) a Szent Orsolya rendet alapító Merici Szent Angélát hívta, majd Kiss Tünde Anna előadásában hallhattunk két Mária-népéneket: Szentséges Szűz Mária, szép liliomszál (csíksomlyói búcsús ének), Mária, Mária, mennyei szép hajnal. A hangszeres zene innentől a karzatról szólalt meg. Szóló csembalóhangszínnel (alig észrevehetően elektromos hangszerről) szólt Szeghalmi Emese billentyűs játékában Czidra László közreadásból erdélyi fejedelemasszonyi tánc és részletek a Kájoni-gyűjteményből (két ún. „ballet”); 19., ill. 18. századi francia zene (vibrafon hangszínnel) – Jean-Jacques Beauvarlet-Charpentier (Grand Choeur), Lully-passacaglia (Armide-részlet). A szakrális térbe átemelt barokk táncok között alt és szoprán furulyán Kiss Tünde Anna előadásában szólalt meg Szeghalmi Emese orgonakíséretével Händel (op. 1, no. 11) és Vivaldi (RV 52), siciliana és gigue páros, Corelli (két adagio), Johann F. Fischer (bourrée, Le Journal Du Printemps) és Telemann (menüett). Az egyórányi időtartamú előadáson-koncerten 15 hallgatóból végül 12 hűségesebb tartott ki.
