Bár ez a vágya nem teljesült, szenvedélye megmaradt a meteorológiai jelenségek, azon belül is a viharok iránt. Mint elmondta, tizenkét éve, amikor minden kezdődött, még nem volt annyira elterjedt a viharfotózás, mint manapság.

Jakab Gyula szerint a hobbija leginkább a horgászathoz hasonlítható.

– fogalmazott.

Rengeteg türelem kell ehhez a hobbihoz – mint a beszélgetés során megtudtuk, készült olyan fotó is, amire négy órát várt a biharszentjánosi tó partján, az éjszaka közepén. Ahogy a pecázás alatt sem akkor harapnak a halak, amikor a horgász szeretné, úgy a villámok sem akkor érkeznek, amikor az a viharvadász számára ideális lenne.

Volt olyan eset, amikor a váradi hőerőmű (CET) közelében lecsapó villámok megörökítésének kedvéért a félkész rántotta alatt oltotta el a gáztűzhely lángját, a hajnali órában kiment terepre, majd hazaérve folytatta a reggelit – osztotta meg velünk szenvedélyének kulisszatitkait a fotózást autodidakta módon elsajátító férfi. Jakab Gyula maga is elismerte, hogy hobbija nem mentes a veszélyektől, követését mindenkinek csak saját felelősségre ajánlja.

Fotózott már Hegyközpályiból Ukrajna területén tomboló vihart, de olyan pályázatnyertes fotója is van, melyen a Zilah környékén cikázó villámok látszanak a pályi templomtorony mögött.

Májustól szeptemberig tart a „szezon”

A viharvadászatban több radar és villámtérképet is használ, többek között a Blitzortung nevű honlapot, amely valós időben mutatja a lecsapó villámokat, ám ez sem jelent mindig garanciát arra, hogy el is kap egy-egy vihart. Többször előfordul például, hogy a dél felől érkező viharok Orosháza–Szalonta térségében elhalnak, megszűnik az intenzitásuk – fűzte hozzá.

– jegyezte meg, hozzátéve: a viharvadászat „szezonja” májustól szeptemberig tart, az ezen időszakon kívül eső villámokról készített fotókat kuriózumként szokta megosztani, még ha nem is olyan sikeresek.

Mint elmondta, a villámok fotózásához nem kell különösebben nagy teljesítményű fényképezőgép, szükséges viszont egy állvány, sok tárhely, több objektív, amelyekkel a különböző távolságban levő viharokat lehet „elkapni”.

Ugyanakkor kapható még olyan segédeszköz, mint például a villámokat érzékelő „villámkioldó”, amit leginkább nappali fotózáshoz használnak.

Előbbi felületre olyan természetfotók is felkerülnek, amelyeket villámokra várva készít. Videózott ugyanakkor már tornádót is, amellyel bekerült egy magyarországi szaklapba, de elsősorban kedvtelésből, munka utáni kikapcsolódásként vadászik a viharokra – mondta el az egyébként autóalkatrészek értékesítésével foglalkozó hobbifotós.

Megtörtént, hogy romániai kereskedelmi csatornák is felhasználták fotóit illusztrációként – ezekre elismerésként tekint. Bármennyire is szereti a viharfotózást, a veszélyes helyzeteket ő is próbálja kerülni, volt azonban olyan alkalom, amikor a villám ötven méternyire tőle csapott le – tette hozzá.

Családja elfogadja a hobbiját, néhány villámfotót a fia is készített, azonban – mint fogalmazott – nincs az a kép, amely többet érne az életénél.