Pap István

Minden korosztályt és számos zenei ízlést kielégített a Festum Varadinum vasárnapi koncertprogramja, ugyanis a belső várudvaron gyerekmuzsika (Rutkai Bori) szórakoztatta a legkisebbeket, a nagyszínpadon délután öt órától a Don’t Stop The Queen nevű magyarországi együttes játszotta el a Queen együttes néhány közismert slágerét, végül pedig az Anima Sound System és a Csík Zenekar lépett fel. A Queen tribute-együttes olyan könnyűzenei remekműveket szólaltatott meg többek között, mint a Bohemian Rhapsody, a These Are The Days of Our Lives, a Fat Bottomed Girl, a Dont’t Stop Me, a Somebody, a We Will Rock You, vagy a Radio Ga Ga. Ezek a dalok mindig hatni tudnak, és most is megszólították a maroknyi, de lelkes közönséget az együttes profi, igényes előadásában.

Lehet, hogy a közönség még az egy nappal korábbi Tankcsapda-koncert fáradalmait pihente ki, mert az este hét órától színpadra lépő Anima Sound System koncertjére is meglehetősen kevesen voltak kíváncsiak. Az igaz, hogy az együttes nem a legkönnyebben a közönségre rátaláló könnyűzenei vonulatok képviselője, mindenesetre népzenei motívumokkal kevert elektronikus muzsikájukban nagyon fogós dallamok, témák vannak, amelyek azoknak az érdeklődését is felkelthetik, akik nem rajongói ennek a zenei stílusnak. Programjukban sorra vezették elő jobbnál jobb, egyedi hangzású szerzeményeiket, többek között a Vigyél el, a Tedd a napfényt be a számba vagy a Csinálj gyermeket! című slágereket, a Csángó és a Sose lesz vége című elektronépdalokat, a roma zenét a modern hangzással ötvöző Öltöztessél fehérbe, a Romano Funk és a Po drom című kompozíciókat, a popos Sweet Salvationt és a The Gold Hole-t, vagy a különleges, keleties hangzású Muezzint.

Az est főzenekara a Nagyváradon már többször is fellépő Csík Zenekar volt, mely erre a koncertre is a magyar könnyűzene egyik illusztris alakjával, ezúttal Hobóval érkezett. Az este fél tízkor kezdődött műsorra már összegyűlt a tömeg a színpad előtt, mindenki nagyon várta a kedves visszatérő vendégeket. A Csík János vezette együttes jó érzékkel adagolta az autentikus népzenét és a magyar könnyűzenei slágereket népzenei köntösbe burkoló feldolgozásokat. Előbbit többek között a Széki négyes és a Rózsa, rózsa, labdarózsa levele… című kompozíciók képviselték a muzsikusok kifogástalan előadásában. Egyébként a zenészek az est során többször is megcsillantották virtuóz hangszerkezelésüket. Nekem különösen Makó Péter fúvós szólói tetszettek, de természetesen Szabó Attila és Csík János hegedülését sem érheti kifogás. Barcza Zsoltnak és Kunos Tamásnak a sokoldalúsága volt a legfigyelemreméltóbb, hiszen tangóharmonikán, cimbalmon, illetve brácsán és gitáron játszottak, és mindehhez a stabil ritmusalapot Bartók József nagybőgős biztosította. Majorosi Marianna éneklése pedig most is, mint mindig, magával ragadó volt.

Az első néhány szám után Csík János elmondta: „Mi városi fiúk vagyunk, mégis magával ragadott a falusi zenészek népzenéje. Fiatalkorunkban mindenáron meg akartunk tanulni népzenélni. Valamilyen szinten sikerült is, de magával ragadott az akkori jó városi muzsika is” – fogalmazott, majd hozzátette, hogy az akkori könnyűzenei vonulatnak egy nagyon sajátos, újszerű zenéjű képviselője bukkant fel, ez pedig nem volt más, mint a Hobo Blues Band. És amikor ezek után a színpadra lépett Hobo, nagy üdvrivalgás fogadta őt. Olyan legendás dalokat adtak elő közösen, mint a Mesél az erdő, A hajtók dala, a Viharban születtem, a József Attila versére komponált A hetedik, vagy a Kex együttes Zöld-sárga című kultikus dala. Hobó a koncert vége felé elszavalta József Attila Tanítások című versét is.

A Csík zenekar nemcsak Hobó dalait, hanem más feldolgozásokat is eljátszott ezen az esten. Felcsendült a koncert első felében a Csillag vagy fecske című dal, melynek eredetije a Kispál és a Borz együtteshez fűződik, a koncert vége felé pedig a Csík zenekar utolsó, LGT-feldolgozásokat tartalmazó albumáról szólaltatták meg a Jóbarátok vagyunk és a Miénk itt a tér című dalokat. A koncert az elmaradhatatlan Most múlik pontosan című Quimby-slágerrel zárult, melyet a közönség tagjai Szabó Attila kérésére mobiltelefonjaik lámpafényét bekapcsolva és fejük fölött tartva énekeltek együtt a művészekkel. A közönség lelkes visszázására még két rövid ráadásszámot adott az együttes, ezzel tette fel a koronát remek zenei élményt nyújtó koncertjére.