A szeptemberi szentelési ünnepség után egy másik jelentős eseményre gyűltek össze november 15-én, vasárnap este a hívek Szent László plébániatemplomban, a váradi római katolikus egyházmegye harmadik székesegyházában.
Böcskei László megyés püspök felidézte, hogy a török uralom után az újvárosi templom felépítése méltó teret biztosított a liturgia megünnepléséhez, ehhez pedig hozzátartozik az éneklés is. Erre az elődök, kiemelten Patachich Ádám püspök nagy figyelmet fordított. Michael Haydnt kérte fel és hozta el Váradra, hogy legyen a székesegyháznak a kórusvezetője, karnagya, majd miután a zeneszerző Salzburgba távozott, Karl Ditters von Dittersdorf folytatta ezt a tevékenységet.
Egyrészt a liturgia megünneplése volt az, ami megalapozta az ő ittlétüket, az itteni tevékenységüket, de ez egy jelentős löketet adott annak is, ami ezután következett, hiszen mindaz, ami elindult a püspöki széktemplom körül, majd aztán folytatódott a jelenlegi, negyedik székesegyházban, erre vezethető vissza.
A szentmise után leleplezték Michael Haydn és Karl Ditters von Dittersdorf zeneszerzők új bronzplakettjeit a kórusfeljáróhoz vezető ajtó fölött, Deák Árpád képzőművész alkotásait. Korábban a karzat szintjén volt két szerényebb kivitelezésű gipszplakett, de úgy döntöttek, hogy a templomfelújítás után ne a térbe tegyenek ki táblákat, hanem a kórusfeljárónál művésziesen, értékesen kidolgozott plakettek emlékeztessék a betérőket arra, hogy vannak elődök, akikre felnézhetünk, és vannak a jelenben is olyanok, akik énekelve tovább viszik a hagyományt.
– nyilatkozta a Bihari Naplónak a főpásztor.
A fotóra kattintva galéria érhető el.

Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Böcskei László hozzátette: köszönetet mond azoknak, akik kórustagként, vezetőként vagy akár pártolóként végig kísérték az elmúlt két évtizedben az énekkarnak a szolgálatát, és ugyanakkor bátorít mindenkit, hogy szeressük a zenét és szívesen dicsérjük Istent énekekkel is, még akkor is, ha ez megfelelő időt és hozzáállást igényel. A zenét hallgatva ugyanis kicsit elszakadunk a mindennapok szürkeségétől, és szimbolikusan átlépjük azt a küszöböt, ami egy más valósághoz, világhoz közelít minket.
– fogalmazott a megyés püspök.
Az összehangolt koncertet megelőzően Kribus Mónika kórusvezető karnagy beszélt arról, hogy 1760. március 19-én érkezett Váradra Patachich Ádám püspök, aki magával hozta Michael Haydnt és még három zenésztársát a zenekarba. Művelt ember lévén, a püspök törekedett a valódi értékeknek a megőrzésére. Az akkor 23 éves Michael Haydn állást kapott a Szent László templomban. Az alapkőletétel megünneplése alkalmat adott neki képességei gyümölcsöztetésére, külön erre az eseményre írt zenedarabot játszott a püspöki zenekar. A váradi évei alatt leginkább az egyházi művek írására fektette a fő hangsúlyt. Ezen művei bátyja, Joseph Haydn művészetére emlékeztetnek. Örökös honvágya volt, Bécs után nem igazán tudott a török uralom után éledező Váraddal megbarátkozni, ezért 1762-ben Salzburgba távozott.
Kétéves itt-tartózkodása viszont épp elég volt arra, hogy előkészítse a talajt utódjának, Karl Ditters von Dittersdorfnak. Patachich két évet várt, mire megtalálta őt, egy bécsi koncerten találkozott Dittersdorffal. Az akkor 25 éves zeneszerző 1200 forint és teljes ellátás fejében fogadta el a főpásztor felkérését. 1764. április 1-jén jött Váradra, zenekara zenekara 34 tagot számlált. Itteni pályafutása alatt szerzett zenekari művet, oratóriumot és operát egyaránt. Többek között bemutatták Amore in musica című vígoperáját is. Az irigykedők ezt megbotránkozással figyelték, és rágalmazó levelet küldtek Bécsbe, hogy véleményük szerint összeférhetetlen a vallási komolysággal és alázatossággal. A császári hatalom azon a címen, hogy helyre kell állítani a közerkölcsöket, feloszlatta a zenekart, Dittersdorf pedig Johannesburgba távozott.
A vasárnap esti koncert programjának gerincét Halmos László-művek képezték. Egy-egy M. Haydn- és Dittersdorf- szerzemény is felcsendült, valamint Giuseppe Verdi Nabucco című operájának leghíresebb részlete. A kórustagok mellett közreműködött Costin Éva (hegedű), Oláh Boglárka (hegedű), Oláh Gabriella (hegedű), Ichim-Bozsódi Beáta (cselló) és Bogdán-Bodiș Ádám (zongora). A lélekemelő élményért dr. Kovács F. Zsolt plébános mondott köszönetet.
Korábban írtuk

