Egy gyilkosság lélektana: az Édes Anna a váradi színház színpadán
Egy gyilkosság lélektana: az Édes Anna a váradi színház színpadán

Fotó: Szigligeti Színház/Vigh László Miklós

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben

A kézdivásárhelyi Udvartér Színház által előadott, Kosztolányi Dezső azonos című regényének adaptációjával, az Édes Annával folytatódott vasárnap este a 12. Interetnikai Színházi Fesztivál Nagyváradon.

János Piroska

János Piroska

2026. november 16., 15:42

2026. november 16., 15:48

Vizyék felravatalozott holttestének képével indít a kézdivásárhelyi Udvartér Színház Édes Anna előadása. A végkifejlet adott, így a színdarabban nem a gyilkosság elkövetésére helyeződik a hangsúly, hanem az oda vezető útra, arra, miként válik a példás cselédből hidegvérű gyilkos.

Az eseményeket Édes Anna szemszögéből ismerjük meg, elbeszélésével látszólag ő irányítja a cselekményeket, annak ellenére, hogy valójában vajmi kevés beleszólása van a 19 éves cselédlánynak abba, hogy mi történik vele.

Fotó: Szigligeti Színház/Vigh László Miklós

Már a Vizyékhez való megérkezése sem önszántából történik: Ficsor, az opportunista, jutalom után törtető, videójáték-figura szerű mozgású házmester ajánlja be rokonát, szinte rákényszeríti Annát, hogy kedvéért hagyja ott korábbi munkaadóját. A Bartos kisfiút nehezen hátrahagyó Annát Vizyék úgy fogadják akárcsak egy frissen kicsomagolt háztartási gépet: Vizyné a cselédkönyvet termékleírásként forgatja, Annát tárgyiasítja – gyakran „ez”-ként hivatkozik rá. A helyzetre maga Anna is „rásegít”, hiszen gépiesen elvégez mindent, az öntudatos, mohón faló szomszéd cseléd, Etel szöges ellentéte.

A darab során azonban lassanként felsejlenek Anna emberi vonásai:

a hatévesen félárván maradt lány ugyanúgy vágyik a szeretetre, illetve szeretetet akar nyújtani, akárcsak bárki más.

Fotó: Szigligeti Színház/Vigh László Miklós

Ezért jelent fordulópontot Patikárius János, Vizy Angéla unokaöccse általi elutasítás. Anna egy rövid időre részben kilép a cseléd-szerepből, önálló döntésre azonban továbbra is képtelen. A legjobban ezt talán az érzékelteti, amikor Anna a közönségnek meséli: hallotta magát, amint bejelenti Vizynének, úgy döntött, férjhez megy – mintha nem is ő beszélne. Vizyné azonban hamar meggyőzi, maradjon – Anna beleragad egy helyzetbe, ahonnan látszólag nincs menekvés.

A menekülés azonban nemcsak Édes Anna esetében válik kulcsszóvá, még ha az előadást uraló monológja túlnyomórészt rá is irányítja a figyelmet. Ugyanolyan izgalmas, kevésbé kibontott kérdés Vizyné menekülése, aki kislánya elvesztése után a tökéletes cseléd megtalálásába és megtartásába fojtja gyászát, vagy férje bezárkózása a hivatalba, ahova a feleség nem léphet be. A hollywoodi álmokat dédelgető Patikárius is menekül, de végül beleragad a banktisztviselő középszerűségébe.

Fotó: Szigligeti Színház/Vigh László Miklós

A végzetes éjszakát megelőző vendégségen elhangzottak csak mélyítik a Vizyék és Anna között levő szakadékot, nyilvánvalóvá válik, hogy az urak számára – még ha korábban egymásra licitálva áradoztak is Annáról – cselédjük csak alsóbbrendű lény.

Pedig ott a kapcsolódási lehetőség: Anna hatévesen veszti el édesanyját, Vizyné hatévesen meghalt lányát gyászolja. A kettejük közötti társadalmi egyenlőtlenség azonban ellehetetleníti a feloldást.

Az előtérben levő fekete színtér és a háttérben lefüggönyözött rózsaszín gyerekszoba csak erősíti ezt a kontrasztot. Anna csak a gyilkosság után foglalhatja el helyét ebben a rózsaszín, másik világban. Kérdés azonban, hogy valóban megtalálta-e a szabadságot.

Fotó: Szigligeti Színház/Vigh László Miklós

Korábban írtuk

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben

A rovat további cikkei