– mesélte a Bihari Naplónak Kribus Mónika.

A kórus első szereplése 2006. április 9-én, virágvasárnap délelőtt volt. Az alapfelállásban akkor még meglehetősen kevesen voltak, de odaadással, lelkesedéssel és elhivatottsággal így is helyt álltak. Méltó módon énekelték el Jézus szenvedéstörténetét, hozzájárulva az ünnep meghitt hangulatához.

Kribus Mónika szerint a legtiszteletreméltóbb, legnemesebb feladatra vállalkoznak azok, akik tagjai lesznek egy énekkarnak. A kórus egyik legfontosabb szerepe Isten dicsőítése, valamint a lelki élet fejlesztése a közös éneklés által. A próbákat a templomban tartották, mindig az esti misék után. Eleinte vasárnaponként, majd péntekenként próbáltak. Idővel szükségesnek látta még egy próba beiktatását, hogy a kórus még alaposabban felkészülhessen a szolgálatokra. A létszám eleinte folyton változott, a kórustagok jöttek is, mentek is. Mint minden közösség életében, itt is voltak hullámvölgyek, amelyeken közösen kellett túllépniük ahhoz, hogy tovább fejlődhessenek.

Az idő teltével a kórus kezdett megállapodni, így aztán már teljes odaadással folyhattak az énekpróbák.

2008-ban, amikor a kórus már két éve tevékenykedett, úgy gondolták: eljött az ideje annak, hogy nevet válasszanak maguknak. Így tehát 2008. december 19-én nagy nap elé néztek. A Thurzó Zoltán zongoraművésszel közösen megszervezett Klasszikus zenei hangverseny keretében – mely egyben névadó koncert is volt – a Szent László-plébániatemplom kórusa felvette Halmos László nagyváradi zeneszerző nevét. Az azóta elhunyt id. Thurzó Sándor zenetudós javaslatára történt ez, aki személyesen ismerte és baráti kapcsolatot ápolt Halmos Lászlóval. A szép számban megjelent hallgatóságnak Lőrincz Ottó atya ismertette a zeneszerző életútját. Elmondta, hogy hajdanán épp Halmos László édesapja, Halmos András volt a Szent László templom kántor-tanítója. A kórus ezzel a névvel tiszteleg elődei előtt, összekötve a templom falai között évszázadok óta visszhangzó kántori hűséget a kórusművészettel.

Kihívásokkal teli időszakok a kórus életében A 2020-as évek elején a koronavírus-járvány a kórus tevékenységére is rányomta bélyegét.

– emlékezett vissza Kribus Mónika.

– folytatta a múltidézést a kórus vezetője.

Ez az időszak azonban már sokkal könnyebben telt, mint a korábbi kényszerű szünet. Bár a befogadó templom kisebb volt, hamar otthonos, családias légkör alakult ki benne. Továbbra is lelkesen folytatták a tevékenységüket, és igyekeztek a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva koncerteket, zenei szolgálatokat szervezni. Különleges tapasztalat volt számukra, hogy egy kisebb templom meghittebb terében, egy szűkebb közösségben is megtapasztalhatták a közös éneklés örömét és erejét.

A várva várt visszatérésre végül 2026. szeptember 20-án került sor, amikor a kívül-belül megújult templomuk felszentelési szentmiséjén a kórus is szolgált. Felemelő és megható élmény volt újra megszólaltatni az énekeket saját templomuk falai között – emlékezett vissza Kribus Mónika, hozzátéve: nagy örömmel és hálával fogadták, hogy visszakapták megújult templomukat, és ismét birtokba vehették azt a helyet, amelyhez megannyi emlék, élmény és közös szolgálat köti őket.

„Mindezeken a megpróbáltatásokon, változásokon, örömökön és felemelő pillanatokon keresztül elérkeztünk egy különleges mérföldkőhöz: kórusunk fennállásának 20. évfordulójához. Húsz év… Mennyi közös élmény, próba, szolgálat, koncert, találkozás, kihívás és öröm rejlik e két évtized mögött! Most hálát adunk Istennek az elmúlt két évtized minden kegyelméért, a közösen megtett útért, az együtt megélt pillanatokért. Azért, hogy a nehézségek ellenére is mindvégig megmaradhattunk, fejlődhettünk és együtt szolgálhattunk az éneklés által. Szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak a plébánosoknak, akik az évek során támogatták, segítették és kísérték kórusunk tevékenységét: Lőrincz Ottónak, Pék Sándornak és dr. Kovács F. Zsoltnak. Elismerés illeti mindazokat a kórustagokat, akik az elmúlt húsz év során valaha is részesei voltak közösségünknek, valamint zenésztársainkat és mindazokat, akik munkájukkal, tehetségükkel, biztatásukkal, vagy egyszerűen csak jelenlétükkel hozzájárultak kórusunk fejlődéséhez és fennmaradásához. És természetesen köszönet jár azoknak is, akik ma is velünk vannak, akik továbbra is szívügyüknek tekintik a közös éneklést, és azoknak is, akik a jövőben csatlakoznak hozzánk, hogy együtt írjuk tovább ezt a történetet. Húsz év nem csupán egy évforduló, hanem egy közösen megélt történet, amelynek minden szereplője fontos! Bízunk benne, hogy Isten kegyelméből még sok-sok éven át folytathatjuk ezt a szolgálatot, és énekünkkel továbbra is örömet, hitet és reményt vihetünk közösségünk életébe” – fogalmazott végezetül Kribus Mónika.