IFESZT: Színházcsinálás életre-halálra
IFESZT: Színházcsinálás életre-halálra

Fotó: Vigh László Miklós

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben

Bravúros színészi alakításokkal és a színház világáról szóló önreflexív gondolatokkal nyűgözte le a nagyváradi közönséget pénteken este a szatmárnémeti Harag György Társulat Sopro című előadása, melynek végén a Csiky András-díjakat is átadták.

Pap István

Pap István

2026. november 21., 13:15

2026. november 21., 16:05

A felfelé ívelés pályáját járja be a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, amely az utóbbi években jelentős szakmai sikereket ért el. Tavaly a III. Richárd című előadásukkal elnyerték az UNITER-díjat a legjobb produkció kategóriájában, idén pedig a Sopro – Suttogás a sötétben című előadással szerezték meg a kisvárdai színházi fesztivál fődíját.

A november 20-án, pénteken este, az IFESZT utolsó előtti napján Nagyváradon bemutatott előadás a váradi közönség számára is igazolta, hogy az elismerések mögött komoly művészi teljesítmény áll.

Fotó: Vigh László Miklós

Bocsárdi László rendezése a nézőt egy elhanyagolt, rendetlen, a végét járó színházba kalauzolja, amelynek fiatal igzagatója (Szabó János Szilárd) valamiképpen a végső számvetésre készül. Ezért is akar darabot írni a negyven éve a színházat hűségesen a háttérből szolgáló súgónak (Méhes Kati). Ő azonban idegenkedik a reflektorfénytől. Egész életében arra törekedett, hogy láthatatlan maradjon, hiszen a súgó munkájának éppen az a lényege, hogy nélkülözhetetlen legyen, miközben a közönség lehetőleg nem vesz róla tudomást, holott ő az, aki, mint egy kisebb mitológiai istenség, mindig ott van, hogy a színészek segítségére siessen.

Színművészi és rendezői bravúr, hogy ezt a középpontba emelést sikerült úgy megoldani, hogy a súgó úgy legyen főszereplője ennek az előadásnak, hogy gyakorlatilag mellékszereplőjévé válik a saját maga által megidézett emlékeknek, amelyeket színész kollégái elevenítenek meg.

A színpadon egymásba csúsznak a különböző drámák, karakterek és színházi korszakok – a Három nővér, az Antigoné, A fösvény és a Berenice jelenetei mellett a kevésbé ismert Dinis és Isabel története is megidéződik –, amelyek szinte jutalomjáték lehetőségét kínálják a játszó színészeknek. És a két főszereplő, Moldován Blanka és Nagy Csongor Zsolt él is e lehetőséggel.

Fotó: Vigh László Miklós

Mindketten bravúrosan formálják meg a több, egymástól karakterében és színészi eszközeiben is eltérő szerepeket. Virtuozitásuk azonban nem öncélú mutatvány, hanem a színház illúzióteremtő képességet hivatottak érzékeltetni.

Ugyanakkor a súgó, az igazgatónő és a színész egymáshoz való érzelmi viszonyának, valamint e viszonyok drámai alkotásokba való átültetése különösen hatásosan mutatja meg annak a határvonalnak az elmosódottságát, ami a drámai fikciók és a hús-vér valóság között húzódik. És mindez együtt kifejezi a színházi alkotófolyamat gyakran leküzdhetetlennek tűnő nehézségeit, azt, hogy a színházi játék éppen hogy nem játék, hanem gigászi küzdelem, amelyben akár az alkotó élete árán is meg kell teremteni a művészi produktumot.

Ne hallgassuk el a többi színész nevét sem, akik a maguk során hozzájárulnak az emlékezetes pillanatok megteremtéséhez. Budizsa Evelyn, Diószegi Attila és Orbán Zsolt a különböző drámai karakterek megformálásával gazdagítják az előadást, míg Szabó János Szilárd fiatal színházigazgatóként az alkotói ambíció és a színház világának megmentéséért vívott küzdelem megtestesítője a színpadon. Akik látták a szatmárnémetiek Sopro előadását, azt követően immár többet tudnak a színházról, mint annak előtte.

Fotó: Vigh László Miklós

A humorban is bővelkedő, de alapvetően melankolikus, drámai fordulatokkal is operáló előadás végén egy meglepetés is érte a váradi közönséget. A taps közben ugyanis színpadra léptek a Csíky András Alapítvány képviselői, hogy kihirdessék az idei Csíky András-díjasokat.

Fotó: Vigh László Miklós

A Kossuth-díjas színművész díjából 2024-ben létrehozott elismeréssel a 35 év alatti, erdélyi magyar színművészek teljesítményét jutalmazzák. Köllő Kata, az alapítvány elnöke bejelentette, hogy idén Moldován Blanka, a Soproban nyújtott alakításáért, valamint Kocsis Anna, a nagyváradi Szigligeti Színtársulat tagja a Cseresznyéskert és a Villámcsapottak című előadásokban nyújtott színészi munkájáért részesült az elismerésben.

Fotó: Vigh László Miklós

Korábban írtuk

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben

A rovat további cikkei